Aki szerint a kutyák kiszámíthatatlan ösztönlények, azok támogatnák a vakvezető kutyák betiltását is?

Ne keverjétek már ide a lakás kontra udvar témakört...lakásból sokan viszik le 2-szer hosszabb plusz 1-2-szer rövidebb időre kimozgatni a kutyákat, ahogy kertből is sokan naponta viszik sétálni 1-2 órára ;)

Aki szinte mindig csak pórázon sétáltat kutyát, az már automatikusan elhúzza-elrántja más kutyák elöl, ergó nem is szocializálja a kutyáját...

Én is ezt írtam az 1. hozzászólásomban: a valódi, dolgozó munkakutyát teljesen fölösleges idevenni.

A terelőkutya pl pont azért nem jó példa, mert nagyon nem városban terel. Meg azért túlzás azt állítani, hogy a juhász teljes mértékben a kutyára bízza a vagyonát - hiszen ő is ott van. :)

Aki pedig élőben látott már pl nyomkereső és mentőkutyát, az tudja, hogy ezek más kaliberű kutyák. Domináns, állati magabiztos, erős ösztönű (s általában erős zsákmányösztönű - a kiképzés könnyebbsége miatt) kutyák. Egy ilyen roppant megbízható kutya a munkában, de a magánéletben nem igen sétáltatják póráz nélkül, csak erdőn-mezőn. Ennek pedig az az oka, hogy a kutya önbizalma elengedhetetlen a jó munkavégzéshez, a gazdi nem üvöltheti szét a fejét, nem tolhatja meg, nem sorozhatja meg palackkal azért, hogy megmutassa, ki a főnök, mert a munka az első. Az az első, hogy a kutya magabiztos és jól motivált legyen, legyen képes önálló cselekedetekre, legyen képes elvezetni a gazdát az eltűnt személyhez stb. S ne nézegessen fél méterenként vissza, hogy ez most jó? jól csinálom? szuper vagyok? Hanem csinálja.

EZ nem azt jelenti, hogy töketlen a felvezetője, egyszerű fontossági sorrend az egész.

A lovaglás pedig veszélyes. Nem kell kiakadni, sok más sport is az.

Ismerek olyan embert, aki mentőkutyázik, mégis elengedi akár út mellett is a kutyáját, behívható, letiltható...

Ha tiszta a kutyával való kommunikáció, akkor simán megtanulják, hogy mit mikor hogyan meddig lehet vagy nem lehet. Sokkal intelligensebbek, mint sokan gondolják.

Itt a lényeg: nem ugyanazokkal az ösztönökkel. Vagy ha mégis, akkor nem ugyanolyan erősségű ösztönökkel. Nekem az egyik kutyám hobbikutya, hobbi ösztönökkel, a másik kutyám is hobbi kutya, csak épp munka ösztönökkel. Előbbinek igen jó a kézben tartottsága, utóbbival küzdünk rendesen. Pedig előbbit még kissé el is kapattam talán.

Te szoktál városban, parkban találkozni, együtt sétálni hivatásos terelő, terelőversenyeken jól szereplő kutyákkal? Mert én még csak pályán találkoztam ilyenekkel, az meg egy másik helyzet. Meg pl láttam már olyan gazda-kutya párost, akik nagyon szépen elterelgették a birkákat az órán, csak épp a kutyáját nem tudta könnyen elhívni az én kutyámtól, holott az hátulról zaklatott minket.

Szóval szerintem a munka és a magánélet a kutyák számára is két teljesen külön világ, két külön dolog.