Mit tegyek? Nagyon félek tőle

Ha arról van szó, hogy a kutya kevesebb figyelmet kap a gyerek miatt, akkor bizony nagy eséllyel ez a helyzet nem fog normalizálódni, amíg te magad nem veszed kezedbe az irányítást. A kutya ugyanis nem hülye, lehet, hogy nem nézed ki belőle, de simán összerakja a képet: a gazdi, aki eddig babusgatta, labdázott vele, kényeztette, szeretgette, most hirtelen anya lett, a gyerekre fordít minden időt, a kutya meg gyönyörűen háttérbe szorul. Ezáltal pedig nem csak te leszel ellenség, hanem a gyerek is, aki úgymond a kutya riválisa lett (ha a kutya később jött, mint a gyerek, akkor nincs ötletem).

A kutyátok ugyanúgy családtag, ugyanúgy teljes része ennek az érzelmi közösségnek. Ha szimplán a gyerek miatt ő kitaszított lett a részedről, akkor ne is várj mást. Fel akarja hívni magára a figyelmet és mivel úgy látja, hogy az eddigi viselkedésével nem ér el semmit, máshoz folyamodik. Igaz, hogy nem ismerem a részleteket, sem téged, sem a kutyát, de mivel én is kutyatartó vagyok, csak erre tudok következteti. Próbálj te magad visszazökkenni a régi kerékvágásba, ugyanis a kutya a te viselkedésedre reagál, nem csak gondolt egyet és elhatározta, hogy mostantól másképp lesz. Ez egy állat, következetesnek kellene lenni vele! Menj ki hozzá és kezdeményezz te magad! Ne félj tőle, hiszen ő a TE kutyád! Vigyél neki jutalomfalatot, vagy tök mindegy, a lényeg, hogy teremts vele kontaktust úgy, mint a gyerek érkezése előtt tetted.

Ne is haragudj kérdező, de te csak egy kutyatartó vagy és nem igazi kutyás ember.

Én amikor a fiamat szültem az egyik kutyám tíz éves volt és a másik meg hat. Mind a kettő nagytestű volt. Eszembe sem jutott volna, hogy a kutyáimat a gyerek végett elzárjam vagy kirekesszem. Bár én a lakásban tartottam a kutyáimat és nem a kertben, így a kutyáim is a legmesszebbmenőkig fegyelmezettek voltak. Ezt az egészet elszúrtad ott,hogy mint csak kerti kutya foglalkoztál vele. Vagyis ha éppen ráértél akkor foglalkoztál vele, ha nem akkor nem. A kutya és a gazda közti szoros kapcsolat elmaradt, holott úgy látszik te sem törekedtél-arra igazán. A gyerek végett a kutyát igenis elhanyagolod és kirekeszted.

Írod, hogy az első a gyerek. Igen, de utána a kutya következik, amennyiben te valóban kutyás ember lennél.

Neked ugyanúgy kellett volna a kutyával is foglalkoznod mint a gyerek születése előtt.

Nekem még segítségem sem volt, mert a férjem pont a pólyás gyerekkel hagyott ott egy másik nőért. Maradt a két kutya és a gyerek. Igenis siránkoztam, hogy mi lesz velünk, de mivel a kutyáimmal rendkívül szoros volt a kapcsolat így a gyerek nevelése sem okozott semmiféle gondot. Nyugtázták, hogy van és kész.

Nálad sajnos az előzményekkel is probléma volt és ez csak a folyománya az egésznek.

Azt, hogy a kutyádat a szomszéd leakarja lőni, arra csak egyik írásodban tértél ki egy szösszenet erejéig. A fő problémádat nem ez jelenti az írásaidból ítélve, hanem a kutyád hamissága és az, hogy félted a gyerekedet tőle és te is tartasz tőle. A szomszédodnak is van kutyája azt miért nem akarja lelőni a /gondolom a másik/ szomszéd?

A jó megoldás az volna pedig, hogy helyre állítod azt ami szerinted volt azelőtt a te és a kutya közti szoros kapcsolatot. Ha ez nem megy akkor jobb ha elajándékozod.

Tedd fel a kérdést magadnak: akarod ezt a kutyát???? Megteszel érte BÁRMIT, hogy jól nevelt tagja legyen a családnak?

Ha igen, hajrá, pénz-energia ráfordítással házhoz járó kiképzőt fogadjatok fel!

Ha nem, akkor IVARTALANÍTÁS és utána új gazdi...