Mit gondoljak még át, ha szeretnék egy kutyát?

Nincs nagy igény, de azért ne szedjen szét semmit, ne ugasson, és legyen el egyedül úgy általában? Bocsi, de nektek nem való kutya.

Nincs olyan, hogy nem szed szét semmit, meg nem ugat. Ellenben van olyan, hogy jól lemozgatott kutya szellemileg/fizikailag, tanulással egybekötve, na az nem szedi szét a lakást, és nem fog unalmában nekiállni ugatni. Kölyök kutyát szobatisztaság eléréséig (akár 2-3 hét is lehet!) minden egyes nap, ha fúj, ha esik, ha havazik két óránként le kell vinni sétálni. Menni fog?

Ha már, akkor inkább menhelyről javasolnék felnőtt kutyát, elmondjátok az igényeket, és megkapjátok a tökéletes társat. Mert ugye egy tenyésztőnél vett kölyök 100 ezres tételnék KEZDŐDIK, mellé oltások, minőségi kaja, stb... 200-300 ezer egy kutya alapcsomagja, vele együtt persze. Erre is lesz pénz?

Én azt mondanám, hogy menhelyről vagy fajtamentőktől vigyetek haza felnőtt (minimum 1,5, de inkább 3+ éves) kutyát. Több okból is jobb, mint a kölyök, egyrészt kialakult jelleme van, ki tudtok választani egy nem túl pörgős, aranyos, nem tolakodó, gyerek- és macskabarát kutyát, másrészt meg nem kell vele átszenvedni a kölyökkort meg a kamaszkort, ami azért kisgyerek mellett első kutyásoknak baromira nem sétagalopp, nagyon sok figyelmet és türelmet igényel egy kölyök, mire felnő, és szinte biztos, hogy ez-az áldozatul esik neki a lakásban.

A nem rombolás persze nagyrészt nevelés kérdése, a falkavezérségről olvassatok sokat, hogy az első perctől kezdve jól tudjátok nevelni a kutyát, így megelőzhettek egy csomó problémát. Például a pitbullomat, akit olyan 10-12 hónaposan fogadtam örökbe, úgy tartották előttem két hónapig (de lehet, hogy a megtalálása előtt is), hogy egy percre nem maradhatott egyedül, mert hisztizett és mindenhonnan kikaparta magát, konkrétan alig volt karma, amikor elhoztam. Én a harmadik napon elmentem dolgozni, és megúsztuk pár karcolással az ajtófélfán, az is talán csak azért, mert a szobába volt bezárva, és anyós mászkált odakint, lehet, hogy hozzá akart kijutni. Az ugatás ugyanez a problémakör, csak egy másik tünet, szóval az ilyeneket falkavezérséggel meg reggeli sétával meg lehet oldani, főleg ha egy ilyen nyugdíjas tempójú kutyát visztek haza.

Ha már itt tartunk, fontos, hogy ne essetek bele semmilyen nagyon élénk cukiságba, maradjatok meg a lassú, megfontolt kutyáknál, ők jó eséllyel problémamentesebbek, és nem pöccennek be tőle, ha beteg lesz a gyerek és keveset fogtok tudni sétálni.

Az is fontos, hogy tudjátok, hogy az állattartás anyagi terhekkel jár, néha súlyosakkal. Nem szabad spórolni a dokin, meg "majd ha még holnap is rosszul lesz, elvisszük délután", mert az az életébe kerülhet. Ha egyszer elkötelezitek magatokat, akkor az ő élete is rajtatok múlik. Bocsánat, ha ez nektek triviális, de sajnos sokaknak nem az, ez az oldal rá az élő példa... :)