Mit gondoltok erről az egész helyzetről?

Nem is tudom hol kezdjem, leginkább az elején. Néhány éve elhoztunk egy kisebb testű kutyust a menhelyről, aki anyumat választotta falkavezérnek, így én is szerettem volna egy "sajátot". Én inkább a nagytestű kutyákat szeretem, így találtam egy szimpatikus németjuhász keveréket, de a menhelyen azt mondták, nagytestű kutyát nem adnak panelba, főleg másik kutya mellé. Elfogadtam, végül vettünk egy rottweilert. Sokat sétáltunk, úsztunk, bicikliztünk, stb, végül 2 évesen eltávozott... Pár hétre rá unokatesómék akartak kutyust, így elmentem velük a menhelyre, ahonnan az első kutyánkat hoztuk el. Ott természetesen rögtön beleszerettem egy kutyába, de anyum hallani sem akart erről. (Öreg, és szívbeteg kutya volt.) Hallottam, ahogy anyum beszél az egyik menhelyes csajszival, aki azt mondta, nem látja jónak, hogy kutyám legyen, így sikerült meggyőznie anyumat, hogy ne legyen több kutyánk... Szépen lassan belebetegedtem az egész helyzetbe, mostmár ágyban fekszem, nem tudok menni sehova. Ezt látva anyum (mintha direkt kicseszne velem), most megengedné a kutyát, ami még mindig hatalmas vágyam, de nem tudnám úgy ellátni, ahogy kéne.

Bocsi, hogy hosszú lett.