Mit gondoltok erről az egész helyzetről?
Nem is tudom hol kezdjem, leginkább az elején. Néhány éve elhoztunk egy kisebb testű kutyust a menhelyről, aki anyumat választotta falkavezérnek, így én is szerettem volna egy "sajátot". Én inkább a nagytestű kutyákat szeretem, így találtam egy szimpatikus németjuhász keveréket, de a menhelyen azt mondták, nagytestű kutyát nem adnak panelba, főleg másik kutya mellé. Elfogadtam, végül vettünk egy rottweilert. Sokat sétáltunk, úsztunk, bicikliztünk, stb, végül 2 évesen eltávozott... Pár hétre rá unokatesómék akartak kutyust, így elmentem velük a menhelyre, ahonnan az első kutyánkat hoztuk el. Ott természetesen rögtön beleszerettem egy kutyába, de anyum hallani sem akart erről. (Öreg, és szívbeteg kutya volt.) Hallottam, ahogy anyum beszél az egyik menhelyes csajszival, aki azt mondta, nem látja jónak, hogy kutyám legyen, így sikerült meggyőznie anyumat, hogy ne legyen több kutyánk... Szépen lassan belebetegedtem az egész helyzetbe, mostmár ágyban fekszem, nem tudok menni sehova. Ezt látva anyum (mintha direkt kicseszne velem), most megengedné a kutyát, ami még mindig hatalmas vágyam, de nem tudnám úgy ellátni, ahogy kéne.
Bocsi, hogy hosszú lett.
Tuti,hogy nem ettől lettél beteg!
Egyszerű,ha jobban leszel menj el a menhelyre és hozz egy kutyát!
Mibe halt bele 2 évesen a roti? Nem lehet, hogy ezért mondta a menhelyes csaj?
Itt valami sántít a történetben. Meg se kérdezted anyud, mit mondott a csaj, miért ne legyen kutyád? Úgy érzem nem a teljes történetet mondtad el, nem kerek.
17 vagyok... Nem tudom, hogy akarok-e kutyát. Így nem, hogy nem tudnék sétálni. Az nem elég, hogy akarok valamit. Ha akarok sétálni, ha nem, attól még ugyanúgy összeesek. Vagy most azt gondolod, hogy direkt lebetegedtem?
Nem kérdeztem meg, épp elég volt a megvető nézés mindkettőjük részéről. Többet ne írjatok, itthagyom a kérdést.
Jó, kössünk bele mindenbe, legyünk tipikus magyarok, csak így tovább.
ha nem tudnám, hogy 17 vagy és kutyát szeretnél, az első kérdésem az lett volna, hogy nincs-e véletlenül macskád..
A kérdéshez pedig: hiperérzékenynek és akaratgyengének könnyű lenni, de meg kell tanulni kezelni a dolgokat és kimászni ebből. Ha ez sikerül, utána legyen kutyád.
"Vagy most azt gondolod, hogy direkt lebetegedtem?
Nem kérdeztem meg, épp elég volt a megvető nézés mindkettőjük részéről"
Első mondattal megválaszoltad a kérdést.
Második pedig paranoia. Lehet hogy nem jó a viszonyotok a szüleiddel, az enyém sem volt jó az enyémekkel. De erre nem egy kiskutya lenne a megoldás, hanem az hogy ha majd elköltözöl, és önállóan fogsz élni.
Lehet erre azt gondolod, hogy persze, nincsenek lehetőségek... de előbb utóbb muszáj lesz abbahagynod ezt az érzékenykedést, vagy csak rosszabb lesz.
Most komolyan, mibe halt bele a roti 2 évesen? Miért volt ez a kérdés annyira sértő, hogy emiatt el kellett viharzani?
De egyébként, ha esetleg még azért visszanéznél a kérdésre:
A kutyatartáshoz kitartás és akarat kell, a nyugodt, masszív vérmérséklet előny, de a hiszti kifejezetten hátrány. Egy olyan ember, aki 17 évesen bedepizik és ágynak esik attól, hogy xy szerint neki nem lehet kutyája, és saját bevallása szerint is hiperérzékeny, valóban jobb, ha nem is tart kutyát még. De ennek nem kell véglegesnek lennie, fel kellene keresned egy szakembert (pszichiátert), aki segít neked kilábalni a helyzetből.
Ma Magyarországon az emberek szégyellnek mentálhigiénés dolgokkal orvoshoz fordulni, pedig ebben semmi szégyellnivaló nincs. Ha az embernek segítségre van szüksége, jobb, ha nem halogatja a dolgokat.
szerintem annak aki nem érti meg h rottit nem panelban tartunk, nem kell kutya, annak sem akinek 2 évesen meghal a kutyája.
szedd össze magad, 17 évesen nagyon fiatal vagy még ehhez az állapothoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!