Kutyások! Ez vajon miért volt?

Volt nekem egy német juhász kutyusom. Mondjuk, a "kutyus" kifejezés csak az én esetemben helyénvaló, mert csúnya híre volt az utcában. A ház előző tulaja hagyta ráám, mert ahova költözött, oda nem tudta magával vinni. Eleinte félt, mert a kutya senkit sem engedett az udvarba, és még a kötelező oltások is úgy zajlottak, hogy hárman fogták le, míg a doki bemerészkedett hozzá. Előtte is volt már kutyám, így aztán engem hamar elfogadott, és később sem volt különösebb gond vele. Mondjuk az oltás idejére kivittem az utcára, ott nem a saját territóriumában volt, könnyebb volt vele bánni. No most a kérdés: Ha meg akartam kötni, mert valaki érkezett, eleinte játszotta a méregzsákot, szét akarta szedni a kerítést, de amikor behívtam, akkora örömmel jött, és olyan szívrepesve várta, hogy rátegyem a láncot, mintha az lenne a kedvenc elfoglaltsága. Miért szerette, ha mmegkötöm?