Ti mit tennétek, ha ferde szemmel nézne rátok sok kisgyerekes szülő kutyasétáltatás közben és folyamatosan lesnének, hogy hova mentek a kutyával, mit csinál a kutya stb?

szia!

Én csak mosolyogni szoktam rajtuk, és inkább viccesnek tartom, mint idegesítőnek :). Az én kutyám pórázon van, úgyhogy no para :)

Mi felénk is ilyenek.

Most nyáron történt: A kutyám el volt engedve a parkban. Játszottunk (senki nem volt arra). Iszonyat nagy a park. Kiült a parkba az anyuka a gyerekével, messzire tőlünk. Anyuka telefonál, a gyerek meg rohangált. Ráraktam a pórázt a kutyára, mert eléggé seggf*jnek nézett ki az anyuka, nehogy gond legyen. A gyerek el jött felénk. Elkezdett üvöltve rohangálni körülöttünk (kb 4-5 éves lehetett), meg dobálta botokkal a kutyámat. Ő halál nyugodt volt. Szóltam a kisfiúnak hogy nem kellene dobálni, akkor jött oda az anyuka hogy én mit merészelek...stb.

Meg hogy egyébként is minek mentem oda a gyerekéhez (a kisfiú jött oda hozzánk..), meg mi az hogy nincs szájkosár a kutyán, miért volt elengedve, kötelező a póráz.

Ránézek.. mondom ez vonatkozik a magam gyerekére is. Elkezdett hebegni-habogni hogy micsoda.. Mondtam hogy a póráz szájkosár, ugyanis nem az én kutyám rohangált ordítozva, és dobálta a maga gyerekét. Megsértődött és elment.

Egyébként meg nem foglalkozz velük. Rájuk vigyorogsz és kész. Annál idegesítőbb ugy sincs, mint hogy ő mondja a magáét, te pedig mosolyogsz, és bólogatsz.

Sajnos nem tudsz ellenük semmit sem tenni.

Nagyon sokan nincsenek tisztában a kutyák természetével, de egyre inkább az az érzésem, hogy a saját gyerekükével sem...

Nekem szerencsére nincs rossz tapasztalatom mostanában, majd minden háznál van 1-2 kutya és szerencsére nem az a tipikusan, ott van a kertben és kész, hozzáállás jellemző.

Engem inkább a túlzott figyelem idegesít, főleg ha kevés az időm jópofizni, ennek ellenére persze engedem a simit és a kutyának is jót tesz, hogy sok emberrel találkozik, de néha azért sok...:)

Vasárnap kirándultunk és akartunk egy alaposan átmozgató napot a kutyáinknak a párommal. Én vittem a nj kutyánkat, párom a két sárhegyi kölyköt. Kb 2 óra ment el a sok ajnározásra és beszélgetésre, meg játékra, mert egyszerűen nem tudtam levakarni a kedves szülőket és gyerekeket.

Nem mondom, jól esik, hogy tetszenek a kutyáim, de azért mindennek van határa és már kínomban nem tudtam mit kitalálni, bevontam azt a 7-8 gyereket a játékba, képzésbe, hogy ne menjen gallyra a délutánunk...

Szóval ennek is van hátránya is, de azért kellemesebb a többség tapasztalatától.

Próbálj hosszú pórázon vezetni ilyenkor és csinálj pár feladatot a kutyáddal. Hátha leesik anyucinak-apucinak, hogy nini ez nem is egy fenevad, hanem egy értelmes kutyus!:) Szerintem az én kínlódásom szívesebben viselnéd, Te is...

Magam sem panasznak szántam, csak egy kicsit azért kiakaszt néhányszor, de sose legyen nagyobb bajom ennél!!!:)

Nemtudom. Én megpróbálok néha nem figyelni egyes emberekre, kizárni őket, mintha ott sem lennének. Amúgysem érint téged konkrétan, hogy miket dumálnak... most ha egy felnőtt ember a kutyapiről sztorizik, szerintem az nem a te "bajod" Úgy értem hogy ahhoz már nagyon nyominak kell lenni.

Meg ha egyszer már úgyis unalmas az élete, legalább sztorizik egyet, hogy az ő gyereke túlélte a kutyapisivel való találkozást :D és hogy mik vannak a mai világban.

:*