Kutyások! Mire jó egy kutya? (Csupán érdeklődök).
Na igen, de ehhez hozzátartozik hogy van ugye egy család, akik szeretik ugyan a kutyájukat, de olyan is akad, ahol bár szeretik mindannyian, de egy személy foglalkozik vele igazán és mivel tekintetbe kell venni, hogy esetleg a család másik tagja nem akar kutyával menni mindenhova engednie kell. (tolerancia).
Én így gondoltam, mivel nálunk ez az eset áll fönn, és bizony nagyon sokáig háztartásból, családtól "loptam" időt arra, hogy a kutyával megfelelően foglalkozzak, tanítsam. Ennek persze meg lett a pozitív előnye, de tiszteletben tartom,hogy nem mindenki rajong annyira a kutyáért - hansúlyozom, hogy szeretik - hogy sűrűn vele legyen.
Én pedig elfogadom, csak titokban rajongok érte:)))
Azért tartom őket, mert jó nekem, hogy van valaki aki csak engem szeret és én irányítom. Így mindenki jól jár, én kiélem magam, más embereket nem piszkálok, a kutya meg megkapja a főnököt akire szüksége van. Nekem ez a hobbim, a versenyzés. Teljesen természetes dolog, nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Egy kutya meg a gazdája egy csapatként dolhoznak egy versenyen és kommunikálnak egymással, a kutya minden vágya, hogy kitalálja mit akar a gazda. Szerintem ez a legeslegjobb dolog a világon.
1. Minket ez nem zavar, nekünk természetes. Eleve szerintem nem normális dolog panelban lakni, amúgy meg ott a kert és ha beteg vagy, vagy nagyon nem bírod, akkor csak kiengeded oda. Egyáltalán nem kell velük állandóan foglalkozni. Én például évente legfeljebb egyszer járok orvoshoz, mert kötelező, az illető azt se tudja kik vagyunk, olyan ritkán lát. Minek mennék ha nem beteg a kutya? Nevelni pedig naponta 15-30 percet kell, mert a kutya olyan mint a gyerek, nem tud sokáig figyelni egyszerre. Nagyon sok ember képes ezt megcsinálni tehát az már rég nem kérdés, hogy lehetséges-e. Csak annyi az egész, hogy valakinek ez tetszik, valakinek meg nem. Én pl azt nem tudom elképzelni, hogy lehetséges horgászno vagy sakkozni. Mindenkinek más a hobbija.
2. egy gyerekkel pl sokkal többet kell foglalkozni. Egész nap. Arra hogy van idő? Vagy bármire a barátnőn kívül? Sok embernek van hobbija, nem csak a kutyásoknak. Neked nincs? Egész életed abból áll, hogy dolgozol, eszel, alszol, barátnőzöl? Szegényes élet lehet. Itt nem azon van a hangsúly, hogy ő egy állat, hanem hogy egy hobbi, egy szenvedély, egy életforma. Ilyen embereket mindenki ismer, akármi is legyen a rajongásuk tárgya. Miért pont a kutyás lenne kevesebb mint a többi? Mi máshogy szemléljük a világot. Nekem az első kutyám 13 éve van meg. Nem is tudod mennyi dolgon mentünk keresztül. A legtöbb emberi kapcsolat nem húzza ennyi ideig. Ha most idejönne egy új barát és azt mondaná, hogy dobjam ki ezt a dögöt mert neki nem tetszik, akkor röhögve dobnám ki - őt. Nem azért mert az állatokat többre tartom, mint az embereket, hanem azért mert aki szeret az úgy szeret ahogy vagyok és nem akar megváltoztatni, irányítani.
3. Nem bízom senkire és egyáltalán nem kell mindenhova magaddal vinni. Nem egészséges az, ha 24 órában a kutyával vagy. Szépen otthon marad a kertben vagy a szobában, nem lesz neki semmi baja. Nyaralni meg olyan helyre megyek ahol kutyázni lehet, vagy nem megyek. Őszintén szólva egyáltalán nem hoz lázba, utálom a nyarat. De ha te annyira imádod, akkor arra az egy hétre évente simán lehet valakit találni, aki vigyáz rá.
Miért ne lennénk jobbak tőlük? Szerinted szórakozásból írja mindenki? Már a világ kezdete óta tudják ezt az emberek. Ha megfigyeled mindenhol ott vannak a kutyák, a fesményeken, a képeken, a versekben, az írásokban, a legrégebbi nagy emberek is szóba hozták a kutyákat. A tudomány is igazolja ezt, kutyák járnak beteg emberek felvidítani, öregek otthonába (na persze a mi országunk ebben is el van maradva), sérült embereket gyógyítanak, még arra is használják őket hogy lemaradt gyerekek megtanuljanak olvasni! Ez nem elég bizonyíték? Az ember jobb lesz attól, ha szeret valamit csinálni, bármi legyen is az.
Páran itt nagyon belemelegedtek a témába, pedig én senkit sem akartam a másiknak "ugrasztani". :) Csak szimplán kíváncsi voltam a véleményekre.
Az ok, hogy valakinek ez egy "hobby". Tökéletes hasonlat volt a sakk, vagy a dögunalmas horgászás. Én sem fogom soha őket megérteni, de elfogadom, hogy szeretik. EDDIG ez ok, és simán vállalható. EDDIG én is nagyon szeretem a "dögöket".
Az is teljesen rendben van, ha valaki valamilyen céllal tartja őket - életmentés, házőrzés, betegeken segítés, időskori társ az öregek mellé, vagy az előbb említett hobby. EDDIG stimm.
A megvigasztal, jobb kedvre derít, (valamicskét!) türelmesebb, jobb ember leszel tőle, megint csak elfogadható, semmi gond. EDDIG én is kedvelem őket.
De azt ne mondjátok, hogy szinte mindenhova bemehettek velük, mert ez badarság! Aki ilyet ír az vagy nem gondolkodik a kézenfekvőn, vagy makacs, vagy baja van odabenn. Csak pár példa, lehetne millió hasonló: Milánói dóm, éttermek (nyáron elvannak kint, de télen, vagy ősszel csak nem fog senki a teraszon agyonfagyva enni, inni), múzeumok (hogy ne csak külföldi utazásokról, éttermekről, bárokról írjak), olyan haveri társaság, akik nem díjazzák, ha bevisznek kutyákat hozzájuk (bár én örülnék neki, de nem mindenki ilyen), gyönyörű kastélyok - nem csak kívülről szemlélve. Milliónál is több olyan hely (akár a városodban, akár külföldön), ahova a büdös életbe nem engedik, hogy bevidd a kutyádat.
De a téma ezen része lezárva, hisz írta már valaki, hogy akkor legfeljebb otthon hagyja, vagy rábízza valakire, elvannak gazdi(k) nélkül.
Szóval eddig (számomra) simán vállalható, szerethető, tök jó dolog a kutya, abszolút no problem!
De ha a szürke hétköznapokat nézzük (már pedig abból van több), HA NEM fanatizmusból/hobbyból/versenyeztetés céljából tartjuk a kutyust/kutyusokat, és NEM "munkakutyát" szeretnénk (nekem nincsenek ilyen terveim, tenyészteni sem akarnék soha), akkor az ég egy adta világon nem lehetne vele/velük a szeretgetésen és játékon kívül semmit se csinálni, adott idő után sajnos csak nyűg lesz a méretes kedvenc.
Olvassatok tovább, lesz ott egy bővebb magyarázat is, miért írtam ezt - neheztelés nélkül meg lehet érteni az én szempontomat is.
Ui.: melyik okostojás megmondóember vélte (nálam!) jobban tudni, hogy volt-e valaha kutyám, vagy sem?! Annak üzenem, hogy bármily hihetetlen számára (dobpergés!), volt, nem is egy! No, most dőlt össze a világ, ejjha! :) Szerettem őket, nem is tudjátok mennyire, de már jó ideje (évtizedek óta) nincs egy sem.
És felnőtt fejjel (csak le ne írja valaki, hogy ő is az, mégis nem tudna kutyák nélkül meglenni, most ez totál nem lényeg) próbálok elgondolkozni, hogy mi jót adhat - szereteten, rajongáson kívül - mit lehetne vele csinálni, ami pár év után nem unható meg.
>>> Ennyi, nem több! Ezért írtam ki a kérdést <<<
Két konklúzió maradt:
1. ki kellene próbálnom, és megtudom (de - szerintem ti pontosan értitek - felelőtlen döntést nem akarok meghozni, ami a kutyának sem lenne később jó).
2. valószínűleg nekem nem való, hisz édes kevés lenne. Hasonlóan a horgászathoz. ;)
" De ha a szürke hétköznapokat nézzük (már pedig abból van több), HA NEM fanatizmusból/hobbyból/versenyeztetés céljából tartjuk a kutyust/kutyusokat, és NEM "munkakutyát" szeretnénk (nekem nincsenek ilyen terveim, tenyészteni sem akarnék soha), akkor az ég egy adta világon nem lehetne vele/velük a szeretgetésen és játékon kívül semmit se csinálni, adott idő után sajnos csak nyűg lesz a méretes kedvenc."
Ezzel én is így vagyok. Ezért nem fogadnék be csak úgy egy random kutyát, hanem olyat tartok, akivel lehet ilyeneket csinálni. Én is unnám, ha csak szeretgetni lehetne. Ezt sokan nem így gondolják, különbözőek vagyunk.
28-as vagyok. Meg írtam már előtte is, mindegy.
Nem, nem unjuk meg a velük való foglalkozást. Ez megintcsak olyan, mintha a gyerekedet unnád meg.
Az, hogy napi szinten elviszed sétálni és foglalkozol vele, már önmagában elegendő számára és számomra/számunkra is. Nem kell minden nap ugyanazt játszani vele pl. Így egyikőnk sem unja meg. Csodálatos dolog, mikor tanítok neki valamit pl. és egyszer csak látom, hogy már tudja. Ha ez egy bonyolultabb dolog, akkor külön öröm látni, hogy ti ketten összehoztatok valamit.
Az az igazság, hogy patt helyzet van, mert akárki akárhányszor leírja mit szeret a kutyákban, miért tartja őket, neked mindig lesz valami ellenérved, hogy miért ne.. És igen. Jár lemondással, ezt senki nem állítja, hogy nem így van. Mert tény, hogy ha nincs kire bíznom, akkor nem mehetek el hetekre nyaralni, síelni, nem mehetek el/be bizonyos helyekre, de azt értsd meg, hogy mi/én ezt nem nyűgként és problémaként éljük meg. Rátudok,hogy mivel van két kutyám, akiket nem tudok rábízni senkire, így nem tudok elmenni nyaralni. De semmi gond, mert akkor kitalálom, hogy helyette hova tudok több napra kimozdulni, ahová vihetem őket is és kirándulunk egy jót. Ezer meg ezer lehetőség van.
Aki alapból nyűgnek éli meg ezeket a lemondásokat, az ne tartson kutyát!
15:44 Nem attól lesz egy kutya jól szocializált, hogy szívesen elvan az első idegennel. Léteznek kemény, egygazdás kutyák is, akiknél ez nem normális. Aki nem tudja hova rakni a kutyáját az ne menjen nyaralni. Ez a felelősség. Lemondással jár. Akinek fontosabb a nyaralás mint a kutya, annak akkor kellett volna erre gondolni, amikor megvette.
Kérdező: amúgy azért mert valakinek van saját kutyája még nem biztos, hogy a többit is szereti. Engem például kifejezetten idegesít mások kutyája. Persze sosem bántanám őket, de nem is érdekelnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!