Kutyások! Mire jó egy kutya? (Csupán érdeklődök).

Családi kedvencnek, hobbyból, sportra, versenyre, védelemre, vadászatra, terápiára, szolgálati célra és még egy sor dologra.

Én azért tartom őket, mert sokkal többet érnek, mint a legtöbb ember (a szememben legalábbis), szeretek velük foglalkozni, elmenni velük a szabadba sétálni, szeretgetni őket, stb. Szeretek őket, mert ők sohasem szúrnak hátba, mindig mellettem vannak, akármit teszek. Felvidítanak, jobb emberré tesznek. Hihetetlen jellemformálók.

Az egyik kutyám kedvtelésből van, kaptam régebben, egy keverék kutyus, a másik pedig céllal van. Testőr lesz, emellett ugyanúgy családi kedvenc is, hiszen nincs ő se kicsapva a kertbe. Mindkettővel foglalkozva van, mindkettőt szeretem és mindkettő többet ér számomra, mint egy ember.

sakkozni,inni,füvet szívni nem lehet vele, ellenben lehet vele együtt élni.

most meggyőztünk ?? hogy legyen kutyád, vagy te egy " macskás " vagy ?

talán vegyél magadhoz egy kutyát és megtudod , mert így leírva semmit sem fogsz érteni !!

5-ös!

Tudod, te nagyrészt azokról a kutyásokról beszélsz, akinek gyerekpótló a kutya. De ez messziről látszik. Elkényeztetik őket, nem kutyaként bánnak velük. Általában ezek a kutyák nehezen kezelhetők, és általában az ölebeket szokták a gyereküknek vélni. Ezeket a kutyásokat én se nagyon csípem.

DE! Vagyunk mi, másik kutyások, akik nem ezért tartjuk őket, hanem másért: sok válaszoló már leírta, nem fogom ismételni őket.

A kutyaszar... na az egy másik kérdés, de én meg úgy vagyok vele, hogy kevésbé zavarna egy trágyacsomó a belváros közepén, mint egyetlen egy cigány ugyanott. Ízlések és pofonok.

szerintem ha egy ember igy áll hozzá, annak nem is volt kutyája és ugy nevelték hogy az rossz az harap azzal baj van stb

Ilyen a barátom kislánya is, nekem viszont tobb kutyám is van, és amiota megismerkedett veluk, szereti a kutyákat, állatokat.Egyszeruen kiskorba, amit beléd tukmáltak, nem lehet változtatni, csak ha azt megtapasztalod valamilyen uton-modon.Sokan leirták már hogy mire jo, vagy mi a haszon a kutyábol.Mi a haszon a disznobol, a tehénbol, a tyukbol...Minden élolénynek van célja...A kutya,egyszeruen , másfajta szeretetet ad, mint egy ember.Jomagam kiskoromtol kutyák kozt nottem fel, most nem a szuleimmel élek, de volt majd egy év amig kutya nélkul voltam, és leirhatatlan depresszio volt bennem, magányosnak, boldogtalannak éreztem magam, pedig volt emberi kapcsolatom.Nálunk a kutya mindig is családtag volt, ez majdnem olyan mintha hiányozna a kistesod vagy hasonlo XD ahogy elottem is leirták, ez olyan kérdés hogy minek a gyerek?

Ha pl: gyereked szuletne s megkérdeznék h minek ez állandoan csak bombol, szarik, nem tudsz tole aludni, mindig foglalkozni kell vele, orvoshoz hordani és joval tobbe van mint egy kutya...na akkor mit mondanál?XD

mondjuk nem azért mert egy gyerek az gyerek egy kutya meg kutya.

Hát hogy "jobb" ember lettem-e mint voltam, nem igazán hiszem, inkább a kutya által, keresztül odafigyelőbb bizonyos problémákra, illetve kissé nyitottabb az emberek felé.

A mindennapi séta, ill. gondoskodás is magától értetődik, tehát nem nyűg, sőt, ha vacak a kedvem, netán beteg vagyok akkor legalább feldob egy kicsit.

Nem viszem mindenhova magammal, mert azért neki is kell egy kis egyedüllét, nem vagyunk összekötve.

Az, hogy hova tudok elmenni, vagyis inkább hova nem nálam megint nem ütős, mert társasági életet nem élünk, de sokat kirándulunk tavasztól őszig bringázunk és így a kutya is velünk tart.

Az alapkérdést már megválaszolták páran, úgyhogy a többire válaszolok:

"Titeket egyáltalán nem zavar, hogy minden nap vinni kell őket hosszú sétákra, és állandóan foglalkozni kell velük (nevelni, játszani, fésülni, etetni, orvoshoz vinni) -> akkor is, mikor pl. aznap totál semmi kedvetek se a sétához, se a játékhoz, plusz még más dolgotok is lenne ezer szám?!" - Nem. Vittem sétálni térdműtét után is, éppenséggel most is csak mankóval tudok közlekedni, és most is ugyanúgy élvezem a sétákat :)

"Vagy ott a barátnő, a házi kedvenc mellett is van időtök maximálisan figyelni rá?!" - Ebből sem volt soha probléma, sőt, szerintem ahol ebből gond van, ott magának a kapcsolatnak sincs túl sok jövője (gondolj bele, egy gyerek azért lényegesen több időt vesz el).

"Utazni sem lehet szerintem (laikusként írom, ne kössetek belém) kutyákkal." - Most voltunk kutyás nyaraláson, BKV-ra fel tud szállni, vonatra fel tud szállni,kocsiban kulturáltan utazik,meg egyébként is van négy lába, szóval nem értem a problémát :)

"Ha veletek vannak, millió helyre nem mehettek be velük, ha nincsenek ott, kire bízzátok?" - Nagyon ritkán járok olyan helyre, ahová ő nem jöhet be, ha mégis ilyesmire "vetemedek", akkor itthon marad, viszont összesen egy ember van a világon, akire rá merném bízni - rá is csak akkor, ha vészhelyzet áll elő, minden más esetben a kutya az enyém, velem jár "csomagban",felelősséget vállaltam érte.

"A végére a legfontosabb kérdésem: sokan írtátok "felvidítanak, jobb emberré tesznek, HIHETETLEN JELLEMFORMÁLÓK". Ez valóban így van, tényleg többek lesztek tőlük? Attól, hogy foglalkoztok velük, illetve pusztán a létezésüktől?" - El sem tudod képzelni,és ezt most halálosan komolyan mondom. Türelmesebb, megfontoltabb, sportosabb, okosabb, logikusabban gondolkodó, empatikusabb, egyszóval JOBB ember lettem tőle - pedig csak 13 hónapja része az életemnek.

sippara!

Ahogy így olvaslak, neked előbb volt a kutyád és talán még nincs családod, így könnyű mindenhova magaddal vinned:)))

Én írtam, hogy hihetetlen jellemformálók. És igen, tényleg így van. Nézzünk pl. engem. Soha nem voltam egy türelmes, nyugodt és határozott típus, de mióta megvan a rottweilerem azóta nagyon sokat változtam. Sokkal nyugodtabb, határozottabb és türelmesebb lettem. Hogy miért? Azért, mert a képzése, a vele való foglalkozás során ez mind elengedhetetlen. Ha célt akarok elérni a kutyával, akkor muszáj változnom, mert őt csak így lehet képezni, nevelni. Türelmetlenül, határozatlanul, idegesen nem megy. És sorolhatnám.

Ha utazom, akkor viszem őket is, általában kutyás programokat szervezek, nélkülük nem nagyon megyek sehová, hosszabb időre legalábbis. 1-2 napot meg kibírnak itthon egyedül. Ha mondjuk el akarnék menni valahová hétvégére, akkor szombat reggel adnék nekik enni, majd vasárnap este, mikor hazaértem. Ennyitől még nem halnak éhen. A foglalkozás pedig, ha nagyon fáradt vagyok, vagy valami dolgom van, akkor elmarad. Megintcsak nem halnak bele abba, hogy pár napig nincs velük intenzíven foglalkozva. És igen, van időm minden másra, amire szeretném, hogy legyen, mert mint ahogy mondani szokták: "Mindenkinek arra van ideje, amire szakít." És ez így igaz.