Tapasztalatokat tudnátok írni a Rotweiler-től?

Nekem csak jó véleményem van a fajtáról.

Akaratos is tud lenni ha nem fordítanak kellő figyelmet a nevelésére.

Egyik legokosabb fajta, sok mindenre meglehet tanítani és barátságos, a területét gazdit családtagot különösen nagyon védelmezi.

Nem bántuk meg hogy ezt a fajtát választottuk.

Hmm.. ezt általában két részre lehet osztani, mivel van az igazi rotti és van, ami mostanában divat (malacorr, rövid láb, szinte nulla rotti jellem).

Nekem normális, igazi rottim van, kan. Ők általában nem falkakutyák, nem lehet jól csoportba illeszteni, dominánsak, azonos neműekkel nehezen jönnek ki (persze, most itt jön az majd, hogy nevelés kérdése, DE! aki rottweilert akar, az ne akarja kiölni belőle a dominanciát, hiszen neki az a feladata, hogy védjen, ahhoz pedig kellenek bizonyos ösztönök), a szocializáción itt szinte semmi se múlik, mert amint ivarérettek lesznek, tudatják, hogy ők erősek, dominánsak. Nem kezd verekedést, de nem hátrál meg, ha két igazi rotti kan találkozik, annak ritkán van jó vége, ha nem kezelhetőek.

Nevelni egyszerű annak, aki ráérez a fajtára és nem várja el, hogy pattogjon minden parancsára, mint egy mali, mert azt nem fog. Ha igen, akkor az nem igazi rottweiler.

Emberekkel jól kijön, de általában a szukák simulékonyabbak. Itt fontos a korai szocializáció, de azt ne várd el tőle, hogy puszipajtása legyen mindenkinek, nem ez a feladata!

Szóval, ha elfogadod, hogy ő egy rottweiler, akit nem lehet csak úgy húzni-vonni, parancsolgatni neki, társként tudod kezelni, fel tudod építeni vele jól a kapcsolatot és a kötődést, valamint a rangsort (nem leveréssel, legyőzéssel, persze így is lehet...), akkor arra tanítod meg, amire csak akarod. Az élelem megtagadásra is meg lehet természetesen.

Területét jól védi, ha jól érzi magát otthon, DE ő nem területvédő kutya, hanem személyvédő elsősorban!

Ha van még kérdésed, írj privátban!