Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Az eszem se, a szívem se tud...

Az eszem se, a szívem se tud dönteni: melyiket válasszam?

Figyelt kérdés

Kutyát szeretnék, tegnap el is mentem egy menhelyre és leszűkítettem a kört 2 kutyára. Mivel mindkettő nagyon szép és aranyos, és a menhelyről most sok kutyát fogadnak örökbe, gyorsan kéne döntenem, nehogy elkéssek, és más fogadja be a választottamat.

Az egyik kutyus egy 6 hónapos kis keverék. Igazán tetszik benne, hogy nem mindenkivel barátkozik, kifejezetten szeretem az ilyen félős kutyákat. Séta során nem tudott még teljesen feloldódni, de látszik, hogy keresné a kapcsolatot az emberrel, csak retteg. Úgy gondolom, hogy mivel volt már tapasztalatom félős kutyákkal, viszonylag könnyen el tudnám nyerni a bizalmát és szép, boldog életet tudnék neki biztosítani.

A másik egy 2 éves keverék, aki pont ellenkezőleg, a legkevésbé sem félénk, hanem igazi életrevaló kis lény. Ölel, puszil, bújik, mindenkit levesz a lábáról a szeretetével. Azonban nagyon aktív, és tartok tőle, nem mindig tudnám teljesen lefárasztani. Napi 3x sétálna, 2x kisebbet (kb. 15p. - fél óra), és 1x nagyobbat (kb. 1 - másfél óra), hétvégén hosszabban is lenne a nagy séta, 2-3 óra akár, de gondolkoztam azon is, hogy talán csalóka a dolog, mert a menhelyen nyilván nem mozog annyit, és most tele van levezetetlen energiával. Nagyon örülnék neki, ha egy ilyen kis drága lélek végre életet hozna a lakásba, amit a másik pici talán nem, ő csöndesebb, de közben fenn áll a lehetőség, hogy talán később ő is ilyenné válik!

Melyiket javasoljátok nekem?



2013. júl. 31. 08:29
1 2
 11/19 Aspartia válasza:
Én a #4-es válaszolóval értek egyet! Válaszd az elsőt, a másodikat tuti elviszi valaki más, az elsőt meg pont ezért nem!
2013. júl. 31. 09:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/19 anonim ***** válasza:
100%

Ahogy írsz róluk, szerintem te magad is az elsőt választanád. Azt javaslom én is...

És ahogy írsz, az érződik, hogy inkább vagy gondoskodóbb,mint játszós-szaladgálós.

Biztosan sokat jelentenél neki, ha őt fogadnád be! És nem biztos, hogy annyira rettegős. Csak most nagy a kavarodás, bizonytalanság, változás körülötte, na meg a sok idegen ember, aki megnézni.... Ha megszokna nálad, és téged, akkor biztos megnyugodna, feloldódna.

2013. júl. 31. 09:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/19 Valletta ***** válasza:

Én a félénket vinném, mert kisebb az esélye az örökbefogadásra. Egyébként nem biztos, hogy bántalmazás miatt fél, az is lehet, hogy elhanyagolták vagy épp a pusztában nőtt fel. Nem ismered a történetét?

Én úgy tapasztaltam, hogy a félénkség akár egy-két hét alatt is teljesen elmúlik és megmutatkozik a kutya igazi énje. Lehet, hogy pont olyan barátságos és mozgékony lesz, mint a másik.

2013. júl. 31. 10:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/19 anonim ***** válasza:

Az én kutyusom is félősen került hozzám, olyan 2-3 hónap alatt oldódott fel teljesen. Meg is kellett dolgozni érte, nem ment magától, de most már egy vidám, játékos kis szeretetbomba. :) Úgyhogy én az elsőt választanám.

Mondjuk ő felnőtten jött hozzám, egy kölyök könnyebben alkalmazkodik, szerintem vele nem is lenne ennyi idő.

A lényeg, hogy sokat vidd más kutyák közé (kezdetben lehetőleg kistestűek közé, ha már őket megszokta jöhetnek a nagyobbak), és ha megijed valamitől, ne nyugtatgasd, csinálj úgy, mint ha mi sem történt volna.

2013. júl. 31. 12:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/19 anonim válasza:
azt valaszd, amelyik teged valaszt! a kutya valasszon, ne te! ugy lesz alegharmonikusabb a kutyaval valo együtteles!
2013. júl. 31. 16:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/19 A kérdező kommentje:

Az a problémám, hogy mindkét kutya kiválasztott, úgy érzem.

Ma ismét meglátogattam mind a kettőt. Amikor lerakták elém az elsőt, Pötyit, egész testében remegett. Aztán ahogy egyre távolodtunk a kennelektől, a többi kutya hangja elnémult, odajött hozzám, és hanyatt vágta magát. Még mindig félt, de a szeretetvágya nagyobb a félelménél. Rengeteget javult, még ugrándozott is, de amikor visszavittem, ismét pánikrohamot kapott és remegett. Megszakad érte a szívem...

A felnőtt, Futi nyüszögve-csóválva rohant oda hozzám. Séta közben futkározott, játszottunk, kergetőztünk, de közben ölelgetett, puszilt ezerszámra.

Az első kutyus ellen annyi szól, hogy fogalmam sincs, játékos-e, vagy hogy azzá válik-e majd. Ez viszont nekem nagyon fontos lenne. Ugyanakkor én magam is gyengédebb típus vagyok, és szükségem van arra, hogy a kutyám újra és újra odabújjon hozzám, puszilgasson stb. Márpedig Futi játékos is, és hatalmas szeretetigénye van. Ha Pötyire gondolok, akkor pedig megszakad a szívem.

2013. júl. 31. 20:41
 17/19 Imola Ágnes ***** válasza:
2 megoldást látok. Vagy hazaviszel kettőt, vagy gyorsan keresel egyiknek egy másik gazdit a környezetedből: család, barát, aki szintén kutyát akar....:)
2013. aug. 1. 07:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/19 anonim ***** válasza:
De tényleg, 2 kutyát nem vállalnál be? Annyira végzetszerűnek tűnik mindkét kutyával a kapcsolatod, hogy ha csak az egyiket fogadod örökbe, akkor ott marad majd benned egy tüske a másik miatt.
2013. aug. 1. 08:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/19 A kérdező kommentje:
Nem, sajnos nem tudok, csak egy kutyát szeretnék mindenképpen.
2013. aug. 1. 09:45
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!