Szerintetek meddig lehet jutni csak jutalmazással és pozitív megerősítéssel? (bővebben lent)

Az az ideális, ha minden működik csak pozitív megerősítéssel, és egy elég alárendelődő kutyánál, ha kölyökkorban kerül a gazdához és nem éri semmi trauma, akkor simán működhet is. De nem élünk egy ideális világban, nagyon sok dolgot nem lehet elintézni jutalomfalattal meg simogatással, ez sajnos tény, még ha az illetékesek nem is hajlandók beismerni.

Másfelől a kutyák kommunikációjának természetes része, hogy néha odaszólnak egymásnak, acsarkodnak, neadjisten harapnak, így nevelik a fiataljaikat, és így húzzák meg a határokat egymásnak, nem közbeénekelnek, hogy húúúú, ne menj már oda, mert leharapja a csúnya kígyócska a puha buksidat, gyere, inkább játssz velem, vagy egyél egy mókusfarkat, sokkal jobb... Nem egy habos vattacukros tündérmesében élünk. Fel kell ismerni, hogy meddig elég a jutalomfalat meg a klikker, és annál tovább nem szabad erőltetni.

Nagyon érdekes kérdés, pont ebben a témában kutakodok elég sokat külföldi fórumokon. Alapvetően én is olyan ember vagyok, aki azt szeretné, ha a kutyáim saját kedvükből csinálnák meg, amit mondok nekik, nem kényszer hatására.

Az ideiglenes kutyámnál pl. működhetne, mert elképesztően megadó, könnyen formálható jellem, nagyon embercentrikus ráadásul. Őt sosem kellett komolyan megbüntetni semmiért, csak meg kellett neki mutatni a helyes utat, és ő szívesen elfogadta.

Próbáltam a huskymnál is a pozitív megerősítés dolgot, nem működött. Józan paraszti ésszel kitalálható, hogy miért. Neki a legnagyobb öröm az életében, ha macskát kergethet. Én egyszerűen nem tudok neki olyan élményt nyújtani, ami akár csak a közelében is lenne ennek. A macskakergetés az 10-es, amit én nyújtani tudok, az olyan 7-es, max. 8-as. Akkor miért ne menne el? Neki nem tudom pozitív megerősítéssel elmagyarázni, hogy ez rossz, hiszen nem az! Ő elmegy, kiéli magát, majd visszajön boldogan. Itt muszáj egy erős negatív megerősítést használni.

Másrészt az az érdekes számomra, hogy sok ilyen pozitív megerősítéses kutyája komolyabb helyzetben egyszerűen kontrollálhatatlan. És ezt ők maguk vallják be, hogy pl. kutyák közül nem kihívható, dehát élvezi a játékot, ez természetes. Csak épp mi van, ha egy autó robog arra, és fontos lenne, hogy első szóra jöjjön? A mi emberi világunkban mi tudjuk, hogy milyen veszélyek vannak a kutyák számára, és emiatt korlátokat kell nekik állítani. Egy önfejűbb kutyánál pedig nem lehet korlátot állítani kizárólag pozitív megerősítéssel, mert ő pl. sokkal jobban élvezi a kutyákkal való játékot, mint hogy te sült csirkét tolsz a szájába.

Arra meg inkább nem írok semmit, hogy már egy sima szidást/ szemmel verést, vagy akár egy pórázrántást kínzásnak tartanak. Az ő köreikben Cesar Millan mint állatkínzó van kikiáltva.

Most nézem a második videó alatti egyik kommentet, ezt nem hagyhatom szó nélkül. 'Suppressing a behavior by saying/yelling no then applying a correction will lead to them doing that exact bad behavior when you're not around to correct it. ' Én nem akarom a huskymnak megtanítani, hogy ne kergessen macskát, ha nem vagyok ott. A pozitív megerősítésesek jönnek mindig a tudományos kutatásokkal, hát szerintem a fajta legelemibb ösztönének a kinevelése nem egy tudományos megközelítés. Ez a fajta úgy lett szelektálva, hogy fél évre kirakták őket, mikor nem volt rájuk szükség, vadászta maguknak (vagy éhenhaltak, ha nem tudtak vadászni), majd mikor újra szükség volt rájuk begyűjtötték őket. Én nem várom el a kutyámtól, hogy szeresse a macskákat, ez teljes mértékben a természete és az ösztönei ellen van. Azt várom el, hogy ne menjen el utánuk, ha ott vagyok, és ha nekem lesz egy macskám, azt ne bántsa. Ahogy látom ezek a pozitív megerősítéses emberkék nem hajlandóak beismerni, hogy a kutya egy ösztönlény, egy meghatározott ösztönkészlettel születik, lehet formálni, de ezeken a kereteken belül. Kicsit ilyen rózsaszín világban élnek.

A tudományos kutatásokról pedig annyit, hogy pont nemrég olvastam egy etológiai kutatást, amely kimutatta, hogy a jól alkalmazott fojtónyakörv semmilyen káros hatással nincs az ebre!

Ha valakit érdekel a kondicionálás, a pszichológia könyveken kívül a klikker.hu-n is találhat hasznos, könnyen emészthető információkat.

Én a magam részéről nem hiszek a pozitív megerősítés mindenhatóságában, mert önmagában csak egy adott tevékenység megjelenését teszi gyakoribbá, azonban ha nem tudunk a kutyának kell motivációt biztosítani (lásd macskakergetés példája), nem működik. Ahogy kispalikee is írta, a kutyákra túl sok veszély leselkedik ahhoz, hogy rájuk bízzuk a döntést: az úton átrohanva megkergeti a macskát vagy a csirkecombot választja. Szerintem kizárólag a tanulási fázisban, vagy ingerszegény környezetben működik jól a pozitív megerősítés.

Kérdező: a kutyád nem hisz a demokráciában, mert a kutyatársadalom nem demokratikus. Nincs egyenlőség. Vagy ő hozza a döntéseket vagy te. Ahhoz, hogy úgy nevelj egy kutyát, ahogy szeretnéd, nem kell, hogy kölyökként kerüljön hozzád. Mikor hozzád kerül egy felnőtt kutya, már az első találkozáskor felméri, hányadán állsz vele, már az első pillanat is döntő fontosságú. Persze mindegyiknek megvan a maga előélete, de mivel a nevelésben a tisztelet, az alá-fölérendeltség a legfontosabb, így te tiszta lappal indítasz a kutyánál. Akkor is tisztelhet téged az első perctől kezdve, ha eddig ő volt a király, minden a kommunikáción múlik.

Kutya- és gazdafüggő. Ha a gazda nem hisz benne, ha a kutyával nem elég jó a kapcsolata, ha a kutya nem egy megadó és könnyen kezelhető típus, akkor nyilván nem fog olyan jól működni a pozitív megerősítés. Én azt olvastam, hogy félős, könnyen elbizonytalanodó kutyáknak kifejezetten jót tesz, és mivel az aussie inkább félelmi agresszióra hajlamos én személy szerint inkább ezt alkalmazom.

Hiszek például abban, hogy egy morgást, egy kajaféltést nem érdemes büntetéssel lerendezni, mert növelheti az agressziót, inkább ellen kéne kondicionálni, hogy a gazdi közelsége a tálhoz jó dolog legyen. A pozitív megerősítéssel az a jó, hogy ha mégsem működik, bármikor be lehet keményíteni, kicsit meghúzni a gyeplőt, ha viszont a dominancia alapú nevelés fuccsol be, akkor mit tehet az illető?

A pozitív megerősítés szerintem egy remek eszköz, főleg a kiskutya nevelésénél, de a büntetéseknél nem elég, amit a módszer nyújtani tud. Leginkább arra jó, hogy ne jusson el az ember fia/lánya odáig, hogy komolyabban kelljen büntetni.

Büntetésnél amit én példának láttam, és a még szelídebb módszerek közé tartozik, az a környezetből jövő negatív inger, amit nem tud a gazdihoz kötni.

Pl. élelemmegtagadásnál az előzőleg elrejtett, s később a kutya által megtalált falatokat csípős paprikával kenik be, hogy a kutya maga lássa be, hogy a földről nem érdemes semmit felenni, és ezt ne köthesse a gazdához.

Viszont ilyen, a környezetből jövő büntetést néha elég nehéz kivitelezni, szerintem kell, hogy a kutya tudja, hogy a gazdinak igenis van joga beleszólni az ő kis életébe, és ha amúgy megfelelő a gazdával a kapcsolatuk, ez nem fogja lerombolni.