Mit tettetek volna?

Szombaton betévedt hozzánk egy fajtatiszta beagle fiú, kihívtuk az állatorvost, nézze meg, van-e benne chip. Volt, de a cím 90km-re innen volt, + a gazda neve. De semmi telefonszám... a gazda nevére azonnal rákerestem facebook-on, de nem találtam, aki pont nekünk kellett volna, 90km-re elutazni lehet hogy feleslegesen, se idő, se pénz. A kutya nálunk nem maradhatott, mert nekem is van 2 kutyám, az egyik ráadásul szintén kan, a szukával pedig kár lett volna akár összeismertetni is, mert nem szereti a kutyákat, embereket is megválogatja. A kan kutyám ugyan alázatos és barátságos a legtöbb kutyával, de ha ez az új fiú agresszívan, morogva túl közel merészkedett, hát ő sem hagyta szó nélkül.

Így nálunk nem maradhatott túl sokáig, hogy várjuk a gazda jelentkezését, lefényképeztük, felraktuk netre, hátha jelentkezik a gazdája. Akkor nem jelentkezett, így felhívtunk egy ismerőst, akinek meghalt az öreg kutyája, ő pedig rögtön jött, megnézte, a kölcsönös szimpátia megvolt, így hazavitte. Kocsiba szépen bemászott, majd az ülésen elfoglalta a helyét, mintha tudta volna mit kell tenni... Ott imádják, már sétálni is voltak vele, pont megfelelő nekik a barátságos, ám nagyhangú kutya. Tényleg jó helyre került.

Viszont ma jött a kutya állítólagos gazdája (hétfőn) hogy hallotta hogy itt volt a kutyája és hol van, mert ő eddig nem ért rá és azért nem jött érte. Mondtuk azt is, hogy nem idevalósi a kutya a chipje szerint, erre ő azt mondta, ő is csak befogadta. Nem látszott rajta, hogy a szíve szakadna meg érte vagy bármi efféle. Azt mondtuk elkóborolt innen is...

Éreznétek emiatt bűntudatot? Ő is csak befogadta, még azt sem tudta, hogy a kutya melyik városba való. A másik pedig, hogy 2 napig nem ért rá... ha valakinek fontos a kutyája, akkor jön érte, amint tud.