A kutyáktól való félelmet le lehet győzni? Hogyan?

Bocsi első, de igazából a kistestű és jellemzően túltenyésztett kutyák között gyakrabban előfordul, hogy idegileg nincsenek toppon. Viszont csak úgy nem harap meg egy kutya sem, ettől nem kell aggódnotok. Én sosem féltem semmilyen állattól, kicsiként is a legnagyobb kutyák tetszettek. :D Anyát rendesen kiborítottam a dologgal. A legegyszerűbb, ha egy tényleg szelíd barátságos nem ugrálós kutyához odamész a gazdája jelenlétében és megsimogatod. Barátnőm is nagyon fél a kutyáktól, szülei vettek egyet, ez a másik megoldás. Ahogy nézed, hogy felnő és kötődik hozzád bújik nyüszög a simiért nem is olyan félelmetesek. :) Csak kell nevelni is őket, mert barátnőm pl most is fél, ha felugrál, pedig nem támad.

Egyébként én is inkább macskás vagyok, tartottam és szeretnék is majd. :) Sajnos a kutyákban van egy két dolog, ami miatt nem szívesen tartanám, inkább másokét simogatom. :D

Az a baj, hogy hiába nem félnél a saját kutyádtól, a kutyádnak is kutyatársaságra lenne szüksége, és azoktól a kutyáktól már félnél/féltenéd a kutyádat, márpedig ha vezetője szeretnél lenni a kutyádnak, akkor nem mutathatod meg neki, hogy akkora pancser vagy, aki még a kutyától is fél.

Viszont általában az ember attól fél, amit nem ismer, vagy nem ért.

Tehát célszerű lenne megismerned a kutyák kommunikációját, testbeszédét, mert úgy már tudnád, hogy mikor jogos a félelmed és mikor teljesen indokolatlan.

Ha van lehetőséged, szerintem érdemes lemenni párszor egy kutyasuliba, ahol tudsz róluk tanulni.

Egy ideig én is tartottam a kutyáktól, pedig volt kutyám. Ha nem rossz élmény miatt félsz, akkor inkább azért mert neked "ismeretlen terület" ez a kutyázás vagy pszichológiai (nekem ez utóbbi volt, egyfajta kivetített félelem).

Mostmár nem félek a kutyáktól, van is egy 5 hónapos bébim, barátom viszont igen. Neki azt mondta, hogy az áttörést az én kutyáim jelentették, meg gondolom az is közrejátszik, hogy a mostanit látja felnőni, illetve újabban csinálnak együtt dolgokat, ő is kiveszi a részét a nevelésből.

Én azt mondanám próbálj valaki (barát, ismerős) kutyájával először megbarátkozni, és csak utána a többivel.

Félreértesz, nem én mondtam, hogy pancser vagy, természetesen én elfogadom, hogy félsz a kutyáktól.

De gondolj bele, hogy ott a kis 10 hetes németjuhászod, kimentek a parkba, és szalad szemből egy 7 hónapos vizsla. A 10 hetes kiskutyát tökéletesen érteni fogja, hogy itt óriás játék készül, te pedig jól megrémülsz, és esetleg még fel is kapod a kutyusod. Abban a pillanatban a feledre csökkensz a szemében, hisz egy tökéletesen veszélytelen szituban pánikolsz. A kutyától félő gazdát a saját kutyája bizony pancsernek nézi és más dolgokban sem fogad szót. Hogyan nézhetne fel valakire aki még egy kutyától is fél? (Hisz ő maga nyilván tud kutyául és pontosan fel tudja mérni, hogy mikor jogos a félelem és mikor nem.)

Tőlem mindenki attól fél, amitől akar :) Sőt le a kalappal, hogy meg akarod oldani ahelyett, hogy sikítoznál és elfogadnád, hogy ez egy betegség, mint ahogy a pókfóbiások csinálják.