A kutyám meghalt, tényleg ennyire nevetséges vagyok?
Az én legjobb barátom "Lepke" nemrég hunyt el.
14 éves volt és nagyon beteg méhrákja volt. Vele
Nőttem fel es én neveltem az utolsó napokig. Amikor
meghalt nem birtam tovább és halkan sirni kezdtem
közben simogattam amig lenem csukta végleg a szemét.
Az egészet végig látta néhány ismerősöm és másnap kinevettek.
Általában nem vagyok ilyen érzékeny de eszembe jutottak a régi
emlékek vele kapcsolatban.. Szerintetek is nevetséges ez az egesz
hogy egy állatot megsiratunk? 17/F
Nem túl kedves ismerőseid vannak... Ahelyett, hogy együtt éreznének veled, kinevetnek. Szerintem egyáltalán nem nevetséges dolog megsiratni a legjobb barátodat, sőt megtiszteled azzal, hogy hiányzik neked. Bár minden kutyának ilyen gazdája lehetne. :)
Mindenképpen fogad őszinte együttérzésemet!
A barátaid érzéketlen barmok, Te viszont egy nagyon értékes fiú vagy. <3
28/L
Sajnos kiskorunk óta kódolja a társadalom, a környezetünk, hogy a fiúknak nem szabad sírniuk, vagy akár a gyengeség jelét kimutatniuk. Ez egy hatalmas baromság! Akkor Ti fiúk hogy dolgoznátok fel az érzelmi tragédiákat? A "barátaid" már bocs, de bunkók. Nem kívánom nekik, hogy éljék át ezt egyszer, mert ilyet senkinek sem kívánok, viszont ez az saját szegényes érzelmi bizonyítványuk.
Párom, mikor a kutyánkat vittük ivartalanítani, az altatásnál kezdett könnyezni, ahogy látta a társát egyre jobban bénulni, addig ott is maradt, míg a doki ki nem küldte, hogy most már kezdik a műtétet. Utána kint a rendelőben nem bírt magával, nagyon ideges volt, pedig egy egyszerű rutin műtét volt.
A kutyánk akkor 3 hónapja volt nálunk, mi 9 éve vagyunk együtt, de még ilyennek sosem láttam. Én is meghatódtam akkor. Mások lehet viccesnek találták, hogy egy nagydarab kopasz fazon aggódik a kutyájáért, őt ez az ami akkor a legkevésbé aggasztott, hogy mások milyennek látják!
Tanácsom az, hogy gyászolj, dolgozd fel és ne érdekeljen másoknak a véleménye!
Köszönöm a válaszokat és az együttérzést. Néz lesz de tul kell lennem rajta. Igazabol csak ő volt nekem szuleimen kivul. Mondhatni ő volt a testvérem. Mindenesetre nagyra értékelem együttérzéseteket és amiket irtatok.
köszönöm.
abszolút nem vagy! 36 évesen néha nekem is eszembe jut mihez kezdek majd, ha egyszer nem lesz. remélem ez jó sokára fog megtörténni, de biztosan én is megsiratom. párommal első közös degunkkal is ez történt, nem szégyellem. mondjuk ő olyan szelíd volt, hogy szabadon szaladgált a szobában, és hívásra jött :)
mint egy egyszerűbb kutya.
Ne az elvesztésre gondolj a következő kutyánál, hanem arra, hogy mennyi örömet és szeretetet tud adni. Nem lesz ugyanolyan, mint Lepke, más lesz a személyisége, mások lesznek a szokásai és nagyon sok boldog évet fogtok együtt tölteni. Aki kutyás volt, az kutyás marad. Ha elmúlik a gyász, akkor újra igényelni fogod egy kutya társaságát. Adj időt magadnak. Nem egy Lepke pótlék kell, hanem egy új társ.
Kitartást kívánok!
Ez igaz.. Nemakarom minden kutyában majd őt keresni.
Hat idő az kell majd bőven de majd idővel... Köszönöm a tanácsokat :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!