Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » A kutyám meghalt, tényleg...

A kutyám meghalt, tényleg ennyire nevetséges vagyok?

Figyelt kérdés

Az én legjobb barátom "Lepke" nemrég hunyt el.

14 éves volt és nagyon beteg méhrákja volt. Vele

Nőttem fel es én neveltem az utolsó napokig. Amikor

meghalt nem birtam tovább és halkan sirni kezdtem

közben simogattam amig lenem csukta végleg a szemét.

Az egészet végig látta néhány ismerősöm és másnap kinevettek.

Általában nem vagyok ilyen érzékeny de eszembe jutottak a régi

emlékek vele kapcsolatban.. Szerintetek is nevetséges ez az egesz

hogy egy állatot megsiratunk? 17/F


2013. jún. 5. 00:17
1 2 3
 11/24 anonim ***** válasza:
80%
Egy évig sirattam a befogadott kutyánkat akit el kellett altatni.Egyáltalán nem vagy nevetséges és senki sem az aki vállalni akarja érzéseit.Aki az állatokat nem bántja az az embert sem fogja!!
2013. jún. 5. 03:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/24 anonim válasza:
95%

Nem túl kedves ismerőseid vannak... Ahelyett, hogy együtt éreznének veled, kinevetnek. Szerintem egyáltalán nem nevetséges dolog megsiratni a legjobb barátodat, sőt megtiszteled azzal, hogy hiányzik neked. Bár minden kutyának ilyen gazdája lehetne. :)

Mindenképpen fogad őszinte együttérzésemet!

2013. jún. 5. 04:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/24 anonim ***** válasza:
96%
Nekem 1 cicám volt, de olyan okos, meg kedves volt, szinte mint egy kutya. Hallgatott a nevére, követett amerre mentem, magamhoz tudtam hívni a nevén. Egyik nap furán viselkedett, szinte elköszönt este, mikor kiraktam az udvarra. Másnap reggel az úton találtuk meg, elütötték. Ivartalanítva volt, tiltva volt az úttól (kb 40 méterre lakunk az úttól), próbáltam mindent elkövetni, még is bekövetkezett a tragédia. 26 éves férfi létemre úgy zokogtam, mint egy óvodás, már már hisztérikusan, és nem is tudtam megnyugodni órákig. Nálunk a házi állat sosem arról szólt, hogy valami mozogjon kint az udvaron, hanem tényleg nagyon szeretjük őket. Most két kutyusom van, az egyiket az utcáról fogadtam be, nagyon szeretjük őket, a széltől is óvom őket. Olyan háziállatom soha nem lesz többé, akit nem tudok biztos helyen. Az ismerőseid valószínűleg annyira gyerekek még, hogy fel sem tudják fogni, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Az is közre játszhat, hogy nem kaptak olyan nevelést, ami miatt szeretnék az állatokat. Kutyát, macskát nem csak azért tart egy szülő, mert a gyerek kisírja, hanem mert ezeken a háziállatokon keresztül rengeteget tanul a gyerek az életről.
2013. jún. 5. 05:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/24 anonim ***** válasza:
96%

A barátaid érzéketlen barmok, Te viszont egy nagyon értékes fiú vagy. <3

28/L

2013. jún. 5. 08:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/24 anonim ***** válasza:
92%

Sajnos kiskorunk óta kódolja a társadalom, a környezetünk, hogy a fiúknak nem szabad sírniuk, vagy akár a gyengeség jelét kimutatniuk. Ez egy hatalmas baromság! Akkor Ti fiúk hogy dolgoznátok fel az érzelmi tragédiákat? A "barátaid" már bocs, de bunkók. Nem kívánom nekik, hogy éljék át ezt egyszer, mert ilyet senkinek sem kívánok, viszont ez az saját szegényes érzelmi bizonyítványuk.

Párom, mikor a kutyánkat vittük ivartalanítani, az altatásnál kezdett könnyezni, ahogy látta a társát egyre jobban bénulni, addig ott is maradt, míg a doki ki nem küldte, hogy most már kezdik a műtétet. Utána kint a rendelőben nem bírt magával, nagyon ideges volt, pedig egy egyszerű rutin műtét volt.

A kutyánk akkor 3 hónapja volt nálunk, mi 9 éve vagyunk együtt, de még ilyennek sosem láttam. Én is meghatódtam akkor. Mások lehet viccesnek találták, hogy egy nagydarab kopasz fazon aggódik a kutyájáért, őt ez az ami akkor a legkevésbé aggasztott, hogy mások milyennek látják!

Tanácsom az, hogy gyászolj, dolgozd fel és ne érdekeljen másoknak a véleménye!

2013. jún. 5. 10:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/24 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat és az együttérzést. Néz lesz de tul kell lennem rajta. Igazabol csak ő volt nekem szuleimen kivul. Mondhatni ő volt a testvérem. Mindenesetre nagyra értékelem együttérzéseteket és amiket irtatok.

köszönöm.

2013. jún. 5. 10:51
 17/24 compactegon ***** válasza:

abszolút nem vagy! 36 évesen néha nekem is eszembe jut mihez kezdek majd, ha egyszer nem lesz. remélem ez jó sokára fog megtörténni, de biztosan én is megsiratom. párommal első közös degunkkal is ez történt, nem szégyellem. mondjuk ő olyan szelíd volt, hogy szabadon szaladgált a szobában, és hívásra jött :)

mint egy egyszerűbb kutya.

2013. jún. 5. 11:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/24 A kérdező kommentje:
Azt még nem tudom, hogy lesz e másik kutyám mert rossz velegondolni h ezt egyszer majd mégegyszer átt kell élni.
2013. jún. 5. 11:14
 19/24 anonim ***** válasza:
95%

Ne az elvesztésre gondolj a következő kutyánál, hanem arra, hogy mennyi örömet és szeretetet tud adni. Nem lesz ugyanolyan, mint Lepke, más lesz a személyisége, mások lesznek a szokásai és nagyon sok boldog évet fogtok együtt tölteni. Aki kutyás volt, az kutyás marad. Ha elmúlik a gyász, akkor újra igényelni fogod egy kutya társaságát. Adj időt magadnak. Nem egy Lepke pótlék kell, hanem egy új társ.

Kitartást kívánok!

2013. jún. 5. 11:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/24 A kérdező kommentje:

Ez igaz.. Nemakarom minden kutyában majd őt keresni.

Hat idő az kell majd bőven de majd idővel... Köszönöm a tanácsokat :)

2013. jún. 5. 11:48
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!