Fogadtatok már örökbe bántalmazott kutyát?

Most is örökbefogadott kutyusom van. Ketrecben élt, ütötté-verték(szaporították) 1,5 éves koráig. Amikor hozzám került félt a kutyáktól, emberektől, mindentől.

Most 2 éves, baromi sok foglalkozás árán (napi 3-5 óra tanulás, séta + majdnem mindig mellettem)sikerült normális kutyát faragni belőle.90%-osan visszahívható, aktívan sportolunk (agility, dogdncing, engedelmes, ő.v.) Amióta nálam van ő az életem, baromi hálás.

Az elején nehéz volt, hogy mindent megkapott és mégsem nagyon izgattam, de mára ez megváltozott: kölcsönösen bízunk egymásban.

De hangsúlyozom ez kertben tartás, napi félóra foglalkozással nem megy.

Remélem segítettem =)

Igen.Sajnos a sok verés utóhatásaként elég csúnya dolgok alakultak"ki benne,így alig egy évet élt még nálunk.Agyonelletett,háztól elvert közép-ázsiai juhászkutya szuka volt,akkor is kölykei lehettek,mert az emlőit szinte húzta a földön,s a szomszéd kiskutyáját nagyon gondozta(aki egy idős néni és nem tudta megtartani)így befogadtuk mi.Eleinte félénk volt,de ebből semmilyen agressziója nem származott,egy annyira végtelenül hálás és szeretetteljes kutya volt,amilyennel csak kevésszer találkozik az ember.Szerencsétlen sánta maradt hátralévő életére és mikor halála előtt pár hónappal elvittük az orvoshoz,már akkor megmondta ultrahang és belső áttapogtás után,hogy nem sok van neki hátra(hogy ez hogy jött ahhoz,hogy nagyon megverték,nem tudom,de ezt mondták).És így is lett,pedig egy csodálatos kutya volt.Remélem,visszakapja százszorosan,aki ezt tette vele.

A másik egy borzasztóan félő kuvasz keverék volt.Hetekig etettük a szomszéd nénivel közösen,míg végül sikerült becsalni a kertbe,bár továbbra sem tudtuk két méternél közelebb hívni,annyira félt.Egyetlen mozzanattól,hangtól megriadt és menekült,állítólag autóból dobták ki.Borzasztóan antiszociális kutya volt,bár az én kutyáimmal már haverkodott,tőlünk ugyanúgy rettegett.Pár napig volt végül velünk,mert egy nap a hatéves unokatestvérem kiszaladt a kertbe,mirefel ő utánavetette magát és támadott-ehhez pedig persze már rohant is a másik két kutyánk.Hogy mi lett volna belőle,nem tudom,ha öregapám nincs kint,ő zavarta el őket,így az ijedtségen kívül a gyereknek nagyobb baja lett,de akkor mindenki megmondta,hogy eddig és nem tovább.Így átkerült a szomszéd nénihez,akinél ugyanúgy félt és végül meg is szökött tőle,majd hetekkel később újra itt láttuk,a két kert között,egy lövésszerű sebbel a fején.Ha lehet,még jobban fél és menekült,mígnem végleg eltűnt.Sokaknak útjában volt,sokan féltek tőle,így állítólag megmérgezték,egy másik szomszéd kertjébe ment be meghalni.Sajnáltam,hogy így alakult,az összes létező állatmentő szervezettel,menhellyel,fajtamentéssel felvettem a kapcsolatot,annyi telefonszámlát csináltam,hogy kaptam is muteréktól(nem azért,mert a kutyáért megéri),de senki nem segített,azok után pedig,hogy a gyerekre támadott,nem maradhatott.Ha az öreg nincs kint,meglehet,szét is tépik vagy olyan sebet ejtenek rajta,ami igencsak maradandó.Azóta megtanultam én is,hogy súlyosan rettegő,totál antiszoc kutyát nem viszünk oda,ahol kisgyerekek vannak,mert ők hiába hagyják békén a kutyát,soha nem tudni,milyen reakciót váltanak ki belőle egy hirtelen mozdulattal,felkiáltással,futással,bármivel.Az,hogy a család egy-két tagja ért hozzá és tudná rehabilitálni,az kevés.Ezt azért is osztottam meg,hogy tanuljatok belőle,olyan helyre,ahol nagyon hozzá nem értő,védekezni nem tudó nagyszülő vagy kisgyerek van,nem szabad lelkileg megnyomorított(bocsánat a szóért),rettegő,bizalmát vesztett kutyát vinni,bármennyire is a jó szándék vezérel.Menhelyről stabilabb jellemű,lelkű kutya befogadása,az igen.

Igen, 5 hónapja van velem, egy szaporítótól lett elkobozva.

4 évig egy pincébe bezárva élt, 20 másik kutyussal. nem tudta mi az a nap, mi az a fű, semmit. Volt egy szemgyulladása, amit feltehetően évekig nem kezeltek, ezért az egyik szemére nem is lát. Arra nincs bizonyíték, hogy verték e, de valószínűleg igen, mert olyan jeleket mutatott. A fajtamentőknél volt egy évig, ők már nagyjából rehabilitálták amire hozzám került, hiszen nagyon problémás kutyát nem adnak ki. De még ekkor sem volt tökéletes. Mindentől félt. A kukáktól, a lépcsőktől, a visszhangzó terektől, a padoktól, a többi kutyáktól. Séta közben ha hallott valami fura zajt, sokszor teljesen lefagyott, a nagyobb kutyák elől elfutott, nem tudott játszani sem, ha megsimogattam, összerezzent. És most nem is jut eszembe minden, rengeteg defektje volt.

Mostanra már nagyon boldog kiskutya, de még mindig fejlődik. A félelmeit szépen legyőzte, amiben nagyon sokat segítettek neki nővérem jól szocializált kutyái és persze a futtatós kutyusok is. Megtanult játszani, oda van a labdázásért. Pont a hetekben volt először, hogy játszott egy másik kutyával is. Annyira boldog voltam. :) Mindemellett annyira megfelelési kényszere van, hogy életében először van egy saját gazdija, hogy hihetetlen gyorsan megtanult mindent. Amikor érkezett még az ül parancsot sem tudta, nem ismerte a pórázt, sosem volt sétáltatva (a fajtamentőknél is 20 kutya között volt egy családi házban, így nem tudtak vele egyénileg foglalkozni). Mostanra már gyönyörűen sétál póráz nélkül, még forgalmas helyeken is. Nagyon megbecsüli magát a drága és én is őt. Igazi szerelem ez. :)

17:59 vagyok.

Csak most olvastam el a többi hozzászólást. Azt csak megerősíteni tudom, hogy ehhez rengeteg foglalkozás szükséges. Napi 1 óra futtatót, két óra séta, közben tanulás, majd amikor már megy akkor játék. Meg még otthon is tanulás. Tudatos nevelés és szocializálás. Nem egyszerű, rengeteg idő és energia. De nagyon megéri. :)