Lehet hogy elpusztul reggelre? :' (

Gondolom úgy látta az orvos, hogy még képes élhető életet élni, nincs annyira rossz állapotban, hogy mindenképp altatni kelljen. Lehet a vitamintól kicsit jobban lesz vagy legalább nem rosszabbodik az állapota egy ideig. Talán úgy gondolta az orvos, hogy szeretnétek ha még egy ideig veletek maradna. Persze nem ismerem az orvost, de gondolom látod milyen ember, biztos észrevennéd ha nem a kutya érdekeit nézné. Amúgy nyugodtan kérdezd meg tőle, hogy mit miért csinál, vagy mi várható, mit tervez stb. Utólag is fel lehet hívni telefonon. Ha például csak te voltál ott, amikor kiment, akkor hívják fel szüleid és kérdezzenek rá, hogy mi várható vagy készüljetek-e most a nagy döntésre vagy mégis.

Tudom, milyen rossz, mert nekünk is volt hasonló helyzet. Nekünk a kutyus ízületeivel volt baj, amikor idős volt már fájt neki, sokszor alig bírt felkelni, ülve evett, nehezen ment a lépcsőn, sokszor összecsuklott a lába stb. Igaz így még végül élt pár évet, de amikor az orvos mondta, hogy tud adni erre valami szert, ami hátha használ, akkor mi se tudtuk, hogy most mi van. Alig mondott valamit, nem tudtuk arra készüljünk-e, hogy jobban lesz, vagy arra, hogy itt a vége. A boltban is csak álltunk, hogy mennyi tápot érdemes venni, meg vegyük-e még a nagyobbat, vagy már ne. Elég hülye helyzet.

" Nem tudom már mit tehetnék, végül is a szüleimé a kutyus és úgy volt hogy a doki hozza meg a döntést. "

Ti is meghozhatjátok együtt, a család. Ti vagytok a kutyussal, ha úgy látjátok, hogy már nem lelkes és csak szenved, akkor nyugodtan mondhatjátok az orvosnak, hogy menjen ki altatni.

"lyan mintha haragudna, mert oda se jön hozzám." Biztos nem haragszik rád, csak a kutyák szeretnek elvonulni ha betegek, illetve olyankor kicsit mogorvábbak is lehetnek. Nem veled van baja, hanem az egészségi állapotával.

Vigyél neki valami ennivalót, jutalomfalatot, tápot vagy valamit, amit szeret és etesd a kezedből és közben simogasd.

"Az első kutyánk úgy hogy abszolút tapasztalatlan vagyok végét járó kutyák kezelésében." Erre nem nagyon lehet felkészülni, minden eset más. De tényleg igaz az, amit sok kérdésnél leírtak már: ha eljön az ideje az altatásnak azt tudni fogod. Nálunk is volt egy pont, amikor hirtelen megváltozott a szemléletünk, az érzéseink és minden. Egyszerűen tudtuk, hogy azt kell tenni. A kutyán is egyértelműen látszott, az enyém sajnos nagyon szenvedett is a végén, nem csak kedvetlen volt. De annak sincs értelme (elnézést, hogy ilyen csúnyán mondom), hogy úgy éljen, hogy semmi sem lelkesíti, nem boldog. Szerintem ha ilyenkor az ember úgy dönt, hogy nem hosszabbítja meg az állat szenvedéseit hanem elengedi (és megkíméli ezzel sok további szenvedéstől) az teljesen érthető döntés.