Lehet hogy elpusztul reggelre? :' (
Egész nap olyan elesett volt a kutyám, arra gondoltam hogy a nagy meleg miatt, de most kimentem és fejjel befelé fekszik a házában :( Lélegezni lélegzik de nem jött ki... Nagyon idős már, 15 éves és 7 hónapos.
Mit csináljak vele reggel ha még él? Karban el se tudnám vinni a dokihoz mert ahhoz elég nagy. :(
Ha meg meghal... az borzasztó lenne :(
Adjatok tanácsot légyszi :(
Nem akarlak elkeseríteni, de ez a kutya már nagyon beteg. Próbálj elbúcsúzni tőle. Gondolom nem akarod még 1 hétig nézni a szenvedését.
Én is küzdöttem a macskám életéért a végsőkig és nagyon megbántam. Borzasztó körülmények közt halt meg, mert nem akartam altatni :( Pontosan nem tudom mi történt vele, amikor hazajöttünk az állatorvostól, mintha fuldokolni kezdett volna, visszarohantunk vele, de mire odaértünk (kb 10-15 perc) már halott volt. Elbúcsúzni sem tudtam tőle.
Szóval tapasztalatból beszélek.
Meg fogja mondani, ha már szóba hozta a múltkor is, akkor valószínű, hogy számolt ezzel és az állat érdekeit nézi. Hidd el, több hasonló esettel találkozott már, nem mondja ha még meg tudná menteni. Előfordul, hogy már nem lenne boldog az élete, csak szenvedne, akkor jobb az altatás mellett dönteni. Nekünk is idős volt a kutyusunk, az utolsó években már látszott, hogy lassan eljön az idő. Persze nagyon nehéz volt, én folyton sírtam akkor is, ha csak teljesen mozdulatlanul aludt és folyton rohantam oda, hogy jaj, biztos meghalt. (:D jó, annyira nem vicces) A végén pár nap alatt lett nagyon beteg, végül az altatás mellett döntöttünk, mert láttam rajta, hogy szinte kéri, hogy vessünk véget ennek. Sajnos mivel nem rendelkezem emberfeletti hatalommal így csak az altatás maradt. Viszont érdekes módon akkor már én is beláttam, hogy az a legjobb a kutyának. Azelőtt hallani sem akartam róla, akkor viszont helyesnek éreztem és azóta is.
Nekem is hiányzik a kutyám, de nem lehetett mást tenni. Az első 1-3 napban rémes, azt sem tudod, mit csinálj, még a létezés is fáj és ülsz és nézel ki a fejedből. De utána egyre könnyebb, pár hónapig még fáj, de már éled az életed. Később aztán teljesen elfogadod és bár hiányzik, vidáman és szeretettel gondolsz rá. Szóval túl lehet élni, én is azt hittem, hogy nem fog menni, de amikor belekerültem akkor jöttem rá, hogy fog és ez az élet rendje.
Köszönöm szépen 85%-os, hogy leírtad a történeted :)
Hogy mi történt? A doki nem altatta el, hanem adott még vitamint, arra meg hogy mi lesz így a veséjével meg a kedvével meg mindennel nem mondott semmit. :S Nem tudom már mit tehetnék, végül is a szüleimé a kutyus és úgy volt hogy a doki hozza meg a döntést.
Így viszont hogy nem mondott semmit, azt sem fogom tudni hogy mikor fordul rosszabbra az egész. Most olyan mint a rosszul léte előtt volt, annyival másabb hogy csak enni meg inni jön ki a házából meg néha sétálni, olyan mintha haragudna, mert oda se jön hozzám. :S A másik doki a közelben meg ennek a haverja, ő sem tenne mást szerintem.
Az első kutyánk úgy hogy abszolút tapasztalatlan vagyok végét járó kutyák kezelésében.
A segítséget köszönöm, abban segítettetek hogy ha oda kerülök akkor a helyén fogom/fogjuk tudni kezelni a dolgokat. :) A kutyival nem tom mi lesz... épp beszélgettük anyukámmal hogy lehet hogy már ő is (a kutya) felkészült rá hogy elmenjen... De a doki meg altatta el szóval éldegél még.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!