Hová fordulhatnék? A kutyám nagyon problémás, meg akarok válni tőle.

Még a legjámborabb kutyához is sok-sok türelem kell.

Én is első kutyás gazdi vagyok (kan bullmasztiffot vállaltam be), a szocializációja 10 pontos, mind emberrel, mind más kutyával. Nem sokára 2 éves lesz, de még mindig van vele meló és lesz is. Nekem is sokat kell még fejlődnöm, én türelmes vagyok, de néha nem vagyok következetes és ki is használja. Ez egy ilyen dolog, azzal, h az ember kutyát vesz magához, ő is tanul/fejlődik általa, nem csak a kutya.

Borítékolhatom neked, h nem létezik az a megadó kutya, aki működne türelmetlen gazdi mellett, úgyhogy mély levegő, szívd fel magad és próbáljátok megoldani, h megfelelő suliba eljussatok!

Bocsi, de hosszú lett.

Én a részemről nem osztom azoknak a véleményét, hogy ha valaki nem bír el egy erős ösztönű munkakutyával, már nem is való neki kutya. Aki látott már valóban ösztönerős, munkára termett kutyát, s mellette egy átlag kutyát, az láthatta az irdatlan nagy különbséget.

Mindenkinek megvan az a szint, ami már valóban nem neki való (mondjuk a született vezéreknek és profiknak ez végtelen, de az átlag halandóknak nem). Vannak olyan mázlisták, akiket soha nem hoz össze a sors túl erős kutyával, és vannak olyan szerencsétlenek (mint amilyen én is vagyok), akik kezdőkként fognak ki egy olyan kutyát, aki nekik sok.

Emlékszem, amikor a 11 hetes kiskutyámmal először lementünk sétálni, pórázt akkor fogtam kb másodjára a kezemben, azt se tudtam, hogy ne tekerjem fel magam rá. :D S az első kutyás kapualjban a kis 4 kilós dög megőrült: hörgött, ugatott, verte magát a földhöz. Erre semmilyen előzetes olvasmányom nem készített föl - pedig én aztán nem az a fajta ember vagyok, aki mindenféle előkészület nélkül nekivág egy 15 éves projektnek.

Vagy mikor az oviban annyira brutálisan terelte a többi kiskutyát, hogy hosszúpórázt kötöttünk rá, ami úgy megvágta a bokám, hogy ma is látszik....

Vagy mikor a kva erős védőösztönétől hajtva elkergetett egy... hát, egy nem tom, már milyen fajta nagydarab kutyát, én meg azt se tudtam, mit csináljak. Mert a kutyás könyvekben ilyenek vannak: mit tegyünk, ha a kiskutyánk cukin fél, vagy kicsit morog. Olyan nincs, hogy mit tegyünk, ha a kiskutyánk üvöltve nekiront egy másiknak, ha meg akar közelíteni. xD

Köztünk, Kérdező, az a legnagyobb különbség, hogy én halálosan komolyan gondolom azt, hogy egész életére felelősséggel tartozom azért a kutyáért. Nem mondom, hogy soha nem gondolkodtam el rajta, hogy nem lenne-e jobb a kutyámnak (és nekem xD) egy kompetensebb embernél, aki dolgozik is vele (mert mi jelenleg nem tudunk, mert túlpörög). De ha odaadom valaki másnak, akkor aztán végképp nem garantálja semmi a kutyám jólétét, akármennyire is utána járok. Ezért nekem kell elég jóvá válnom, és a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Épp ezért jártam már a környék szinte összes kutyaiskolájában legalább egyszer. Tulajdonképpen a fent felsorolt problémák már nem jelentkeznek, de még bőven van min javítani.

Ezt nem azért írtam, hogy megszóljalak téged - leginkább azért, hogy lásd: megfelelő segítséggel még egy teljesen reménytelennek tűnő helyzetet is lehet mondjuk élhetővé tenni (a mi helyzetünk jelenleg az élhető stádiumban van, igen). Nyilvánvaló, hogy a kiképző, akivel eddig dolgoztál a kutyáddal, nem volt elég jó. Ilyenkor meg kell próbálni más kiképzőt, más iskolát, más módszert, mert nagyon sok múlik rajta. Én azért írok ide ennyit, mert rengeteg mindenen keresztül mentem már a kutyámmal, sokat tapasztaltam vele.

A kutyád pedig egyáltalán nem biztos, hogy ideggyenge, valószínűleg a bizonytalan falkasorrend és a felgyülemlett energiák okozzák nála ezeket.

De megértem azt is, ha nem akarod mindezt az erőfeszítést vállalni, mert tudom, hogy nehéz. Viszont az elaltatás, az durva lenne, inkább menjen menhelyre, hátha elviszi valaki...

Szerintem, ha úgy érzed, hogy sokat tanultál a mostani esetből, lehet másik kutyád. Nagyon körültekintően válaszd ki (a legbiztosabb, ha már felnőtt kutyát hozol el olyan menhelyről/fajtamentőktől, akik valóban ügyelnek arra, hogy a lehető legjobb párosokat hozzák össze). Nekem van pl egy második kutyám. Igaz, hogy energiáim egy részét elvonja az első kutyámtól, de nélküle nem biztos, hogy bírnám a strapát, mert egy cukiság, és ami energiát a másik leszív, azt ő feltölti. :) (ezzel most véletlenül sem akarlak arra bíztatni, hogy vegyél a mostani mellé még egy kutyát - semmiképp sem, mert megsokszorozódhatnak a problémáid, és a kiskutya sok szrt eltanul a nagytól!) Ezt csak azért írtam, hogy lásd: nekem van egy kutyám, akivel minden nap küzdök, és van egy, akivel nem. Te is lehetsz alkalmas egy más habitusú kutya tartására.

Egyszer olvastam valahol valami ilyesmit (xD): mindenkinek okkal oszt a sors olyan kutyát, amilyet. Szerintem az emberre azért hozza a "balsors" a nálánál erősebb kutyát, hogy megtanuljon küzdeni, és nem azért, hogy veszíteni tanuljon meg. De ha mégsem így alakul, akkor ne altasd el, hanem fordulj a fajtamentőkhöz, menhelyekhez.

Egy született omega kutya is lesz tini és ugyanúgy át fogja venni a vezérséget, ahogy a jucid is.

A szocializációt meg nem kikötve oldjuk meg, hanem kosárban és (legtöbbször)pórázzal, és minden nem kívánt viselkedést tiltunk.

Én most kezdtem bele a rehab alapjaiba, az oktatóm előszeretettel használja erre a kutyámat és engem, mert nekem türelmet kell tanulnom, a kutyám meg birka, mert bár ő volt a legkeményebb kiskutya az alomban, mégis "csináltam" belőle egy omegát.

Fúú hát elég nagy káosz lehet nálatok, sajnálom a kutyusodat. Ha egyáltalán nincs türelmed és tudod is magadról, abba még nem gondoltál bele, hogy a következővel sem leszel türelmesebb? Ő is ki fog borítani erre készülj fel...nem létezik olyan kutya aki türelem és nevelés nélkül is tökéletes és probléma mentes.

A kutyasuliról és az oktatóról eszembe jutott a saját élményem. Mi nem jártunk, nem is volt rá szükség, de egyszer gondoltam egyet, nézzünk el egy oktatásra, kíváncsiságból, legalább ott is megismerünk pár új kutyát. Jött egy srác is kutya nélkül, ismerte az oktatót és kérdezte tőle, hogy szerinte elhozhatná-e a kutyáját. A válasz amin ledöbbentem: Ne hozd ide a kutyádat, mert hajlamos arra, hogy elszálljon az agya és nem akarok balhét. ??? Ha nem arra találták ki a kutyasulit, hogy segítsenek a problémákon akkor mire másra? Ha csak megnevelt, jól szocializált és probléma mentes kutyák mehetnek akkor tulajdonképpen elveszti a funkcióját... Szörnyű belegondolni, hogy az országban van egy pár darab jó kutyasuli, de a többi meg kb. semmire sem jó.Hozzátenném mi megyeszékhelyen lakunk és mégis ha gondom lenne a kutyával akkor autókázhatnánk minimum 100 km-t hétvégente, hogy segítsen rajtunk valaki...

giniras!

"Egyszer olvastam valahol valami ilyesmit (xD): mindenkinek okkal oszt a sors olyan kutyát, amilyet. Szerintem az emberre azért hozza a "balsors" a nálánál erősebb kutyát, hogy megtanuljon küzdeni, és nem azért, hogy veszíteni tanuljon meg."

ezzel a részével a hozzászólásoddal nagyon nagyon egyet értek. de sajnos elkerülte a figyelmedet hogy a kedves kérdező még a legalapabb dolgokat sem tudja biztosítani a kutyája számára. nagyon sok olyan dolog van ami hiányzik és egy megadó tipisú kutyához is elengedhetetlen hiszen az is megkergülne egy nem megfelelő kézben. sajnos a kérdező azt hiszi hogy a megadó kutyák csak vannak. minimális belefektetett munkát igényelnek és máris szuper kutya válik belőlük. volt itt a szomszédban egy totál omega típusú kutya. hazudnék ha azt mondanám nem voltam féltékeny hogy mekkora szerencséje volt az illetőnek. namármost. az illető engem irigyelt mert hogy az övé milyen buta stb stb. és hogy domináns. azt már valahogy nem fogta fel hogy az enyémbe eszméletlen sok munkát fektettem. azt meg én nem mertem a szemébe mondani hogy az ő kutyája nem buta csak nem képes megfelelően nevelni. az a kutya olyan szinten megadó volt hogy én még ilyet életemben nem láttam. mikor egyszer lementem fél óra alatt megtanítottam az ülésre és a várakozásra. eszméletlen könnyű kutya volt. namost egy példa. a kedves gazadinak pocsék napja volt (sajna szinte mindig) és üvöltve kérte a kutyát hogy üljön le. aki szerencsétlen nem mert mert olyan hangnemben szóltak neki ami azt éreztette vele hogy pont ezt ne tegye. folyamatosan üvöltözött az ember mire szegény kutya nagy nehezen le mert ülni. majd rámordult: várj! hát persze hogy megijedt szerencsétlen. szegény kutya csak esténként ment sétálni kb. 10 percre majd be nem állt a szája egész éjszakára. érthető. a kutya "neveletlen" volt nem hallgatott a gazdájára és érdekes nem azért mert domináns lett volna. sőt! de az a gazda egyszerűen semmit nem értett a kutyákhoz és így szó szerint egy alfát kreált egy szegény született omegából. mert a hozzá nem értő gazdi a tudatlanságával az üvöltözéseivel csak annyit tudott bizonyítani a kutyának hogy ő nem képes a vezér szerepére így szegény omegának kellett betöltenie azt. minden kutyának szüksége van a vezetésre. csak a dominánsakhoz szükséges némi "keménység" ami nem fizikai értelemben értendő. az omegáknak értelemszerűen elég a "lágyabb" hozzáállás, de mindegyiknek meg kell mutatni tanítani a kutya nyelvén lehetőleg hogy mit várunk el. illetve mindegyiknek "be kell bizonyítani" hogy mi vagyunk a vezetők és alkalmasak is rá. máskülönban automatikusan a kutya veszi át a szerepet. én őszintén megvallva nem tenném a kezemet a tűzbe azért hogy ez a kutya domináns volna. ha jobban megfigyeljük egy szál következetességgel nem találkozott az a szerencsétlen kutya. és mivel a gazdi idegbajt kapott ezért a kutya csak még stresszesebb lett. gondoljunk csak bele. a kutya azt gondolja meg kell védenie a gazdit aki nyilván elve olyan hangulatban is vág neki a sétának. a kutya elkezd ugatni egy másik társára. mire a gazdi kétségbeesetten tiltani próbálja de mivel nem megy teljesen kiakad. hát ez minden csak nem a vezető ismérve. mire szegény kutya csak annyit érez hogy a gazdi stresszesebb, idegesebb lett mióta az a másik kutya jelen van. és máris kész a totális káosz.

Kertben se fog magától rohangálni fogjátok már fel!

A többi része nem hülyeség, de ez az egy rész orbitális f@szság....