Szerintetek Cesar Millan pszichopata vagy kutyák közt nevelkedett?

Mert ha látod akkor mi van?

Bármikor eljöhetsz megnézni a kutyáimat, hogy hogy edzünk pl.

De amint látom te rohadtul félreértesz. Nem gyúrok arra hogy a kutyám minél jobban kutyázzon. Viszont ha kutyázik, azt elfogadom és nem fogok kétségbe esni hogy nem vihetem idegen kutyák közé.

Szóval ennyit a "természetről".

A "nincsenek másra tekintettel" -re meg a válaszom a póráz.

Viszont ha én tekintettel vagyok másokra azzal hogy pórázra veszem az ő kutyájukra veszélyes kutyámat, akkor ők is legyenek tekintettel rám azzal hogy az övükét nem engedik oda.

Hát ezt a kérdés már jól megrágtátok de azért mindig tanulságos végigolvasni, mert pl:

- kutyás és kutyás között mindig volt, van és lesz is nézetkülönbség

- a rendszeres hozzászólók hozzák a formájukat és ilyenkor "tobzódnak"

A legnagyobb tanulság mégis az, - mint általában az életben - hogy egy kezemen meg tudom számolni, hogy ki az aki valóban építő jellegű hozzászólást tesz, ki az aki itt éli ki a "mentális nyomorát", botcsinálta kutyaszakértő mivoltát, de az is kiderül számomra - bár ez már sokszor egy-két hozzászólás után is - ki az aki szívvel-lélekkel kutyabarát (pl. akumi, kispalikee). Az a diszpéldány kutyás pedig, aki a kutyáját pórázon húzgálja mert olyan "keménykutya" és minden másképp gondolkodó pedig vessen magára ha a "jólnevelt" kutyája megkóstolja...hát csak reménykedek, hogy az ilyenfélével nem hozz össze a balsors..

És ki az aki csak fekete-fehér (Litle Red) bár őt nem kaszálom, mert nagyon tájékozott rendeletügyben, azért nekem a keménysége sok.

CM-ről is valamit, ha már erről van szó: Kinek-kinek az lesz a legjobb aki valóban tud rajta és a kutyáján segíteni. Pl. Nekem Jan Fennel és ezért nem köpködöm CM-et.

Segíteni a másikon nem

Ha rám célzol, akkor idézd már ide hogy hol használtam a saját kutyámra a "kemény" kifejezést. Mert nem találtam sehol.

Rángatni meg nem kell a kutyámat a pórázzal (érdekes, minden tükrösnek a rángatás jut eszébe a pórázról, vajh miért) mert a pórázfegyelme jó, viszont jól jön akkor amikor a "jólnevelt" kutya akit nem tud visszahívni a gazdája, oda akar jönni.

Szóval nem az a gond ha valaki ismeri mind saját magát, mind a kutyáját és ehhez mérten a biztonságra törekszik, hanem az ha valaki mind saját magát, mind a kutyáját túlértékelve balesetet okoz a szabadjára engedett, visszahívhatatlan kutyájával.

Látom magadra ismersz akkor minek kérdezed, hogy miért is?:)

Másfelöl nem kezdek veled vitába, mert te amolyan keményvonalas vagy én viszont - sem tükör, sem cerbi, sem egyéb, más - mint írtam olvasok, figyelek, tanulok és tanítom a kutyám....beállítottsággal bírok.

Bizonyára még annyi kutyás múltam sincs mint neked vagy másnak, de zsigerből állatbarát, és megfigyelő ember révén nem tudok azonosulni azzal, hogy a kutya akkor is jó, ha nem szociális a többivel való hétköznapi kapcsolatban, csak a gazdájával és annak szük körével.

Ez szerintem baromira nem egészséges.

Azért kérdezem hogy miért is mert beleképzelegsz olyanokat az írásaimba amik nincsenek benne.

Szerintem meg azt megkövetelni nem egészséges hogy a kutya minden további nélkül legyen el idegen kutyákkal.

Persze tudom hogy miért jó ez: mert le lehet menni a sétaplaccra, ott el lehet engedni a kutyát - hisz nem tesz kárt se magában, se másban - és lehet beszélgetni meg kicserélni a legfrissebb pletykákat a többi gazdival anélkül hogy figyelni kelljen a kutyákra. Aztán miután mindenki kidumálta magát, fel lehet menni a kutyával, hogy ma is milyen jót sétáltunk. (És egy hozzám hasonló az ilyenbe bele tud rondítani mert figyelni kell a saját kutyára és így lemaradunk arról a fontos infóról hogy mi volt a Barátok köztben vagy hogy a szomszéd kivel csalja a feleségét)

Hát ez nem igazán kutya-gazda kapcsolat hogy a kutya jobban kötődik az idegen kutyákhoz mint a saját falkájához. Én mondjuk jobban szeretem ha a kutyám hozzám kötődik és velem vannak élményei, mint a szomszéd lakás Bodrijával a parkban.

Nem igazán érted a lényeget,de azért megpróbálom.

A kutyának szüksége van a fajtatársak megismerésére, velük való kapcsolattartásra. Én olyan helyen élek, ahol viszonylag sok kutyával/gazdával találkozom. Igen, amit leírtál mifelénk is jellemző. Kutyafutin a kutyát kicsapni, oszt jóvan. De nem ez a jellemző.

Mivel kezdő kutyás vagyok és közel 3 éves a kutyám, nagyon ráfeküdtem a témára, hogy jól nevelt és rendes élete/életünk legyen vele, mert nálunk ő családtag. (nem gyerekpótlék, nem tesvtér stb.) Simán "csak" kutya.

Én foglalkozom vele otthon is, és bizony ha lemegyünk és bemegyünk a futira ott többnyire csak áthaladás van, "köszönés" egy két "futta" és vagy haladunk tovább vagy a futi végén megállunk játszani (focizni szoktunk és időnként egy két ismétlő parancs:)

Beszélgetni is szoktam, de csak akkor, ha olyan kutyával akadunk össze aki szívesen játszik az enyémmel és viszont, illetve a téma nálam 99%-ban kutyáról szól, nem okoskodom, nem oktatok csak folyton figyelek és tanulok.

A kutyám megismerte a fajtársait. 8 hetes korától 20 hónapos koráig jártam le vele egy kutyafuttatóra, az ottani összes kutyával akit kölyökként ismert meg, nemre és méretre való tekintet nélkül elvolt. Egy évesen indult el, akkor az idegen kanokat nem tűrte meg maga mellett szukákkal és kölykökkel elvolt. 20 hónapos korában kiköltöztünk falura, ekkor megnőtt a kutyalétszám, az itthoni kutyákkal felügyelet mellett kinn szokott csapatni az udvaron, elvannak, ha van kedve játszik velük, ha nincs akkor nem.

Idegen kutyákkal nem engedjük össze, vannak kutyás barátok, az ő szukáikkal továbbra is elvan, kanokkal nem.

Szóval van interakció a fajtársakkal, csak épp nem válogatás és felügyelet nélkül mindegyikkel.