Altassam vagy ne?

Kedves Kérdező!

Nagyon nehéz helyzetben vagy,én is ettől rettegek,hogy egyszer nekem kell döntenem a kutyám életéről.Fogalmam sincs,hogy döntenék,viszont ha szenvedne hagynám,hogy elmenjen.

Vannak a világon olyan kutyák,akik megvakulnak,vagy már vakon születnek és mégis egészséges boldog életet élnek,épp ezért úgy gondolom,hogy önmagában a vakság még nem szenvedés.

A hallásra is ezt tudom mondani,pl. az argentin dogoknál "fajtabetegség" a süketség,de vannak más fajtákból is süket egyedek,akik szintén boldogan élnek a kellő odafigyelés mellett.

Összegezve,ha egyéb problémája nincs,ami belsőszervi károsodást okoz,illetve jó az étvágya,iszik,eszik és úgy látod,(mivel a te kutyád,te ismered a legjobban),hogy még élhető életet él,szerintem ne altasd el.

Szokott még csóválni?Vagy az átlag közérzete kedve milyen?

Nagyon nehéz kérdés,ha a vakságon és süketségen kívül nincs más baja,én nem altatnám.

Az inkontinenciája csupán az öregségből adódik,vagy van vmilyen veseproblémája vagy egyéb belsőszervi?

Ha van,akkor lehetséges,hogy szenved,bár az meg a kajáján látszana.(szerintem)

Kitartást,remélem segítettem.:)

Én azt vallom, hogy akkor kell az altatás mellett dönteni, ha az állat élete már nem boldog, csak szenvedés, illetve ha a helyzet tarthatatlan(reménytelen) és a gazdit is nagyon megviseli.

Nem semmi amúgy ez a 20 év, már így is szép kort megélt.

Szerintem azért ugathat éjjelente, mert egyedül van és nem tud mihez kezdeni.Képzelheted milyen lehet neki, ha mint írtad nem lát, nem hall, tehát semmit nem észlel a külvilágból.

Végül is a szaglásának köszönhetően (amennyiben az még megfelelően működik) talán tud tájékozódni és el éldegélhet még így, főleg ha alapvetően egészséges is. Bár valószínűleg jelen van már nála ízületi gyulladás és porckopás is.

Őszinte leszek, én elaltattatnám (bár nem vagyok ott, nem látom mennyire súlyos a helyzet pontosan). Nem tudnám nézni, ahogy megy neki mindennek, nem lát semmit, nem hall engem stb. Szerintem én sem akarnék így tovább élni, részemről ez már elérte azt a szintet, amikor azt mondom nem rossz döntés az altatás. (Azért nem azt írom, hogy helyes, mert azt igazából senki sem tudhatja, és mindenki szerint más a helyes.)

Nekem van személyes tapasztalatom is (idős, beteg kutyám sajnos már menthetetlen volt), én is sokáig őrlődtem, mert azelőtt nem tudtam volna elképzelni, hogy elaltassák. Ő a végén már csak szenvedett, így kihívtuk az állatorvost, aki beadta neki az injekciót. Nem volt kellemes érzés, sokáig nem találtam a helyem és még mindig hiányzik, de úgy gondolom az volt a helyes döntés.

Szerintem te se véletlenül gondolkoztál el ezen a témán...

Szia!

Állatorvosként a következőket tudom Neked mondani:

A döntés leginkább a Te lelkiismereteden, idődön és tűrőképességen múlik. Ahogy említetted, van egy igen idős, süket és vak kutyusod, aki azonban, az öregségéhez kapcsolódó tüneteket leszámítva jól eszik, iszik...hát összepiszkítja a szobáját (megértem, hogy nem kellemes minden nap takarítani). Állatokat általában azért szoktak elaltatni,mert borzasztóan szenved, vagy pedig emberre (akár gyerekre) támadott. A legfőbb kérdés az, hogy szenved? Ha igen, akkor egyértelmű a válasz, ezt nem szabad hagyni.

A másik dolog, itt egy 20 éves kutyáról van szó, ezt a kort igen ritkán élik meg. És valószínűleg nem is fog már túl sokáig élni. Szerintem szeretgesd, simogasd, ameddig csak lehet, amíg a tudatánál van, és nincsenek fájdalmai, és engedd be hozzá a macskát, ha kedvelik egymást.

Lehet kapni fájdalomcsillapító-gyulladáscsökkentő tablettákat, amik esetleg segíthetnek a nehézkes járásán, bár nem vizsgáltam, nem láttam az állatot, de ha fájdalmasak az izületek, akkor ez egy kicsit segíthet. Azért ettől sem lehet elvárni csodás javulást persze, egy ilyen idős állatnál. Kérdezd meg az állatorvosotokat, javasolná-e az ő esetében.

Mindenesetre, összességében én megpróbálnám a kutyám érdekeit nézni, neki mi a jobb? A halál, vagy egy gazdi, aki a végsőkig mellette marad, szereti, törődik vele, és elviseli az ő öreges gondjait, ameddig csak lehet?

Lassan 20 éve tartok kutyát,ez idő alatt két kutyust altattam el egészségügyi okokból.Természetesen orvossal egyeztetve utolsó lehetőségként.Szerintem ezt kizárólag

racionális szempontok alapján szabad eldönteni.Szerintem egy állatnak is joga van méltósággal élni majd elmenni,ez a maga alá ürítés nem kimondottan tartozik a méltóságteljes élethez.Itt feljebb valaki írta nem kéne kegyből altatni,azt javaslom menjen el egy Hospisba kérdezze meg a végstádiumos rák betegeket erről a kérdésről,

akik morfiumon élnek.Tudatuknál vannak és ágytálba végzik a dolgukat.Meglepődne szerintem.Bocs ez nem tartozik a tárgyhoz.

Most lehet megfognak kövezni,de én elaltatnám mert úgy gondolom ha szeretek egy kutyát,azt is figyelembe kell venni milyen az életminősége.Neki finoman szólva átlagon aluli,persze nem miattad!Azt javaslom lelkileg készülj fel

minden lehetőségre,ebben a kérdésben Neked kell döntened,és próbálj ne érzelmi alapon dönteni hanem kizárólag a kutyus érdekeit szem előtt tartva.

Szia.

Itt sokan írják, hogy neki milyen lenne, hogy az embereknek milyen lenne, meg hogy méltóság, meg stb.

Azt ne felejtsük el, hogy nem emberről beszélünk, hanem egy kutyáról, aki nem valószínű, hogy méltatlannak érzi magát attól, hogy bepiszkít, és az sem valószínű, hogy szégyelli magát, mivel nem ember, ne ruházzuk fel olyan tulajdonságokkal, amik többnyire nem mindig igazak az állatokra.

Szerintem a kutyádat pont nem érdekli, hogy bevizel, és nem azon fog rágódni, hogy a gazdi kiakad, hanem "örülni" fog, hogy könnyített magán.

Kedves kérdező, csak ismételni tudom egy két előttem válaszoló szavait, hogyha nem látod, hogy szenvedne, vagy fájdalmai lennének, akkor szerintem ne altasd el, mert benne még mindig megvan az életösztön, amit véleményem szerint tiszteletben kell tartani, mivel, hogy járkál, ágyra ugrál, macskázik, és gondolom hozzád is szívesen odabújik.

Én a helyedben akkor altatnám el, amikor majd egyszer bemész hozzá, és látni fogod, hogy már csak fekszik, vagy drasztikusan csökken az életkedve, szóval amikor már szemmel látható lesz, hogy nem sokáig van veled. Olyankor azt mondom, hogy tényleg humánusabb elaltatni, és hagyni csendben elmenni, mint virrasztani felette, és végignézni, hogy talán szenved, de már nincs ereje arra, hogy ezt megmutassa.

Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél, de sajnos a kutyatartás egyik velejárója az, hogy egyszer el kell búcsúznunk a kis barátunktól örökre.

Kitartást, és remélem a lehető legjobb döntést hozod meg.