Anya nem tud nevelni, mit csináljak?

Van 3 kutyánk és macskánk. Az egyik kutya kölyök, 2 hónapja van nálunk. Keserves munkával elértük, hogy a 2 nagykutya a helyén maradjon, ha nem akarjuk h utánunk jöjjön. (pl porszívózásnál ne legyenek útban)És szerencsétlen kutyák ott ülnek tök nyugiban, és anyámnak már azzal is problémája van, hogy a kutyák ott ülnek és nézik őt! Ilyenkor persze mindig felkiált, akkor a kölyök tuti hogy izgalomba jön tőle. -_- Meg alapból annyit kiabál, még jó hogy nem fogadnak szót neki. Mostmár ott tartunk, hogy a "világ legkedvesebb macskája" xD is néha fúj anyura, és ma reggel megharapta mert anyum elkezdett üvöltözni a macskával, hogy engedje el a terítőt, és húzza vissza a karmát(!), aztán gondolom rosszul fogta meg szerencsétlen állatot...

Én az állatok szeretetére és fegyelmezésére koncentrálok, nem csinálok nagy hűhót semmiből, nem vagyok feszült, nem izgatom fel magam, csak "szigorú" vagyok. Ezek az állatok sokkal nyugodtabbak mellettem, de anyámnak tényleg nem tűnik fel ha jól viselkednek... Ma pl letettem a kölyköt a helyére és ráparancsoltam, hogy maradjon ott. Néha adtam neki pár szem száraztápot jutalomként. Eltelt 20 perc, a kölyök már sírt szegény, de még mindig ott ült ahova parancsoltam! Anyám lejön és mutatom neki, de nem is érdekli, csak annyit vesz le az egészből hogy sír a kölyök. -_- Persze anya mivel állandóan kiáltozik meg ilyenek ezért folyamatosan ingerli őket, így nagyon nehéz nekem is. Viszont ezek a kutyák a két felnőtt elérték nála, hogy felcipelje őket ölben a lépcsőn. Én soha nem cipeltem fel őket, hívom és jönnek. A másik dolog, hogy a kutyatálak állandóan mosatlanul lent hevernek a padlón. Emiatt már szóltam is anyunak, h talán el kéne tenni, de anya értetlenkedett, h mégis hova tegye a konyhapultra? A kutyák egy csomószor nyaldossák, meg hurcolásszák a kutyatálakat, és ülnek felette bámulják, anyámnak ezzel is baja van. És ha már 10 perce bámulják a mosdatlan padlón heverő kutyatálat, akkor anyám ad nekik enni, persze jól lecseszi őket, "akaratos kutyák" címszóval. Ők szinte soha nem voltak sétáltatva (gyerek voltam akkor és nem gondoltam ilyenekre), most azt tervezem, hogy elmegyek velük sétálni. Persze nem egyszerre, egyenként kell majd megszoktatnom velük. (mert nem akarok 3 ultraizgatott kutyával küszködni) És akkor így talán itthon is nyugalom lesz. Azt sem szeretem, hogy anyám kiabálása rám is hatással van - néha már a sírógörcs kerülget tőle, utálok emberi kiabálást hallgatni - így viszont megint nehezebben tudom nevelni a dögöket, hiszen nem vagyok elég nyugodt hozzá...

A macska is már csak nálam érzi magát biztonságban...