Előre félek attól, hogy jó anya leszek e és hogy helyesen tudom e majd nevelni a gyermekemet. Ti hogy vagytok/voltatok ezzel?

Annyi vagyok mint te és anyuka,igaz még nincs egy hónapos sem a lányom,de azért azt elmondhatom a titok nyitja az,hogy nem kell túl stresszelni a dolgot ^^ Nem idegbetegeskedtem a terhesség alatt sem, itt sem pánikoltam, utálom,hogy itt villog a sok szuperanyuka...nah ők idegbetegeskedhetnek felőlem,de te ne tedd majd:)

A lényeg a lazaság és az,hogy benned is legyen még egy kis gyerek (vagy sok gyerek mint bennem:D)

:)

Ez a te könyved:

[link]

Nem vagyok pszichológus, de egy dolog rögtön szemet szúrt nekem a kommentedből: "hogy jó anya legyek majd, akit szeret a gyermeke".

Nekem úgy tűnik, mintha jelenleg Neked lenne nagy szükséged arra, hogy szeressenek.

Egy (vagy több) gyermeket nem vállalhatunk azért, hogy legyen, aki szeressen minket. (SAjnos 30 éves fejjel kellett rájönnöm arra is, hogy anyám is azért akart engem, hogy "kielégítsem az ő szeretetigényét") Ez rendkívül önző dolog.

Fiatal vagy még, bár nem ismerlek ezért nem akarok ítélkezni semmiképp, ehhez túl keveset tudok, hogy "rád süssem" ezt a bélyeget, de egy kis gondolkodást mindenképp megér.

Szerintem akkor érett valaki a gyermek vállalásra, ha tisztában van azzal, hogy ki ő, és hogy milyen értékes ember már gyermek nélkül is. A gyermekétől nem kapni akar, hanem adni akar neki, és tudja, hogy nem birtokolhatja, mert egyszer ki fog repülni, és hogy a gyerek egy hatalmas ajándék az életünkben, de nem lehet életünk célja.

Emellett nem értek egyet azzal, hogy tökéletesnek kellene látszanunk gyermekeink szemében. Én megmondom egész pici kortól nekik (is), ha hibáztam, bocsánatot kérek tőlük, ha elrontottam valamit. (persze mindig a szintjüknek megfelelően)

Szerintem egy a fontos: hogy feltétel nélküli szeretetünket megtapasztalják, akkor egészségesen növekednek majd a tökéletlenségünk és hibáink ellenére is.

Bocs a terjedelemért...

Én egyet hamar megtanultam (7 hós a lányom)

Hiába akarom helyesen, jól nevelni, ha a férjem és a szüleim úgy körberajongják és körbeugrálják, hogy utána napokig én iszom a levét a hiszti miatt.

(Ünnepek alatt szinte csak ölben volt, ringatva aludt. Amit én kikínlódtam hónapok alatt, hogy egyedül aludjon el a kiságyba, egyen, és szépen el tudjon játszani egyedül amíg főzök, vagy épp wc-re megyek röpke 2 hét alatt tönkrevágták, és kaptam egy állandóan üvöltő és ölbe lenni akaró babát)

Nos!

Azt már most borítékolom neked,hogy jó anya leszel,mivel egyáltalán ilyet kérdeztél.

Ez mindenkiben megfogalmazódik valamilyen szinten,és szerintem ez így a természetes.Senki sem lehet tökéletes,és valószínűleg te is fogsz hibákat elkövetni,de ezen kár is rágódni.Adja az Ég,hogy legyen több gyereked,mert ha így lesz,akkor tuti azt fogod mondogatni,hogy a következővel nem így,nem úgy fogom csinálni.

Én most várom a másodikat,és előre elképzelt "haditerv" szerint csinálom majd,ami vagy beválik,vagy nem.Ami az elsőnél hiba volt,azt a másodiknál megpróbálom máshogy csinálni.Én jó anyának tartom magam és ez a lényeg.

viszont elgondolkodtam az egyik kommenten,hogy lehet először neked van szükséged szeretetre.Gondold végig alaposan az életedet.