Megkockáztassak egy kuvasz kölyköt? Érdekel a véleményetek.

25 éves lány vagyok. Kiskorom óta szeretnék kuvaszt, teljesen lenyűgöz a fajta. Egy kis tapasztalatom van is vele, mert egy ismerősöm kuvasz kanját gyakorlatilag én neveltem fel, én tanítottam meg mindenre, és a mai napig jobban hallgat rám, mint a gazdájára. Szeretem az olyan kutyákat, akiket nem lehet kenyérre kenni. Most van egy 7 éves Jack Russell szukám, ő sem könnyű eset alapvetően, de teljes köztünk az összhang.

Most összeköltöztem a kedvesemmel egy kertes házba, 2000 négyzetméteres nagy kerttel. Kerítésünk még nincs, de tervbe van véve, hogy idén megcsináljuk.

Most újult erővel foglalkoztat a gondolat, hogy lehet, hogy beszerzek egy kuvasz kölyköt (szukát). Időm lenne vele foglalkozni, mert olyan a munkám, hogy javarészt itthon dolgozom. Anyagi akadálya sem lenne. A kedvesem felől oroszlánt is hozhatok a házhoz - ő nem egy nagy kutyás, nem ebben nőtt fel, de szereti a kutyákat és szerintem ösztönösen jó érzéke van hozzájuk.

Ami kicsit aggaszt: féltem Jack Russellemet. Elég domináns a kicsike (más kutyákkal), meg nem kevéssé pimasz, és nem tudom, egy harminckilós kuvasz mennyire tolerálná... Na meg nem kis felelősség ez, lássuk be. Stabilnak érzem az életemet, de buktatók mindig lehetnek.

Ismerem az összes rémhistóriát a kuvaszokról. És ismertem olyan 60 kilós kuvasz kant is, akinek egy vékonyka, csendes kis nő volt a gazdája, és úgy sétáltatta laza pórázon, mint az álom. Szóval nincsenek előítéleteim.

Elég határozott, állhatatos tudok lenni, és (sajnos vagy szerencsére?) van bennem némi bizonyítási vágy, hogy megmutassam a világnak, hogy a kuvaszt lehet normális kutyaként is kezelni.