Ti kutyátok is így szeret kocsikázni?

aranyos lehet :)

mieink is elvannak az autóban,amikor megyünk(persze melegben) akkor lehúzzuk az ablakot és kiteszik a fejüket azt imádják :D

alapjáraton nyugodtan fekszenek,ők sem hánynak be vagy ilyesmi :)

Előző kutyám nem sokat kocsikázott élete első jó 10 évében...aztán sokszor jött velem a kocsiban, mikor friss jogsival gyakoroltam...elfeküdt vagy az első és a hátsó ülések közt, de leggyakrabban az anyósülés előtt feküdt :) Volt, hogy 1-1 nagy kör után otthon a kocsiban "felejtettem"...mivel csak aludt tök csendben, szinte észre sem vettem :)

Mostani kutyámat a menhelyről kocsival hoztuk, ő is az első perctől kezdve természetesen utazott benne. Azt kellett csak megtanulnia, hogy ott utazik, ahova "rakom", és engedély nélkül tilos a ki-be szállás

Nálunk az eleje necces volt (kölyökként pár hétig végigüvöltötte az utat, minden nap jött velem), de hozzászoktattuk :)

Most felnőttként már szeret, de néha hisztis. Pl. jobb időben, lehúzott ablaknál, 50-es tempónál nézelődik. Ugyanez felhúzott ablaknál unalmas neki és nyöszörög, h érjünk már oda :D Ha gyorsabban megyünk (hosszabb útra), akkor már semmi baja nincs felhúzott ablaknál sem :)

Én egyszer vittem menhelyes kutyát, hát az valami borzasztó volt, szegény nagyon félt :(

Szia! Én másfél évesen hoztam haza a menhelyről autóval a kutyámat. Az út alapból félóra lenne, de ez egy teljes életnek tűnt.. Katasztrofálisan viselte. Iszonyatosan félt, ugatott, ki akart ugrani a zárt ablakon, hányt, aztán mikor kiszálltunk, látszott rajta, hogy nem érzi a lábait, "elfelejtette" hogy kell menni. Próbáltam lassabban menni, (dudáltak is rám ezerrel) de az sem használt.. Azután még próbálkoztam párszor, volt, hogy 3órán keresztül "bűvöltük" a kocsit együtt, de nem ment neki a dolog.. A maximum az volt, hogy 10percet tudtam vele kb 20-al menni, de hányt,és nagyon rosszul viselte.. Aztán feladtam.

Gondolhatod, hogy indult a kapcsolatom a kutyával... Szegénynél félóra "pokollal" kezdtem a pályafutásom.. De mára már nagyon jól elvagyunk, csak kocsiba ne kelljen ülni :)

Menhelyről 4évesen hoztuk el a kutyánkat, mikor mentünk érte azon kattogott az agyam mégis hogy tesszük be. Ráraktuk a pórázt megindult kifele meg sem állt, majdnem kitépte a kezemet úgy szállt volna be. Nagyon jól utazott, bár az elején mocorgott, aztán meglátott egy kutyát a járdán ezért nekiugrott az ablaknak, de mikor az állatorvostól vittük haza nagyon jól viselkedett.

Másik kutyusunk egy pincsi imád autókázni csak sajnos nem lát ki ezért egy kicsit ideges.

A kiskutyánkat pedig amikor elvittük a gazdijához, szegény...úgy sajnáltam. Végig le volt lapulva, látszott rajta hogy rosszul érzi magát, teljesen megváltozott a viselkedése. Majdnem be is kakált a kocsiba, de valahogy kibírta és amikor odaértünk, hát megajándékozta az új gazdit elég rendesen.

A mentett kutyákkal nincs semmilyen gond a kocsiban, kicsit feszültek lehetnek és első alkalommal legyen valaki aki hátul vagy elöl a lábánál megfogja a kutyát, hogy ne zavarja a vezetőt, de ennyi.

Épp ezért győzködtem valakit napokig, hogy azt a kutyát, amit az eladó le akar szedáltatni az autózáshoz, nem érdemes elhozni.