Milyen fajta kutyátok van? Képet linkeltek? Mesélnétek sztorikat/ lehet boldog és szomorú is. /?!?

Nekem egy 16 hónapos szuka havanese kutyám van. Egyszerűen imádom. Első kutya és rengeteget olvastam a kutyákról mielőtt hazahoztuk. Aztán rájöttem, hogy az elmélet és a gyakorlat nagyon nem ugyanaz.:) Viszont azt többször alkalmazom, hogy elbújok előle, amikor nem figyel rám, de ilyenkor sem veszítem szem elől. Egyszer viszont egy fél pillanatra félrenéztem és már el is tűnt. 10 perccel később találtam meg (életem leghosszabb 10 perce volt:S). Aztán pár hét múlva elkezdte tőlem több ember is kérdezgetni, hogy nem tűnt el valamikor a kutyám? Csodálkozva kérdeztem, hogy miért kérdezik. Kiderült, hogy az akkor 7 hónapos kutyuskám azalatt a 10 perc alatt 2 kocsmát is meglátogatott.:D De rengeteg vicces dolgot művelt már abban az egy évben, amióta nálunk van. Sokszor csak kis bohócnak hívjuk.:) Pl. megtanítottam, hogy parancsra az oldalára forduljon és mivel rájött, hogy ezen mindig jót nevetünk, ha valamit nagyon akar, akkor gyorsan az oldalára fekszik.:D Persze ez élőben viccesebb, de tényleg rengeteget nevetünk rajta.:) Azok is imádják a családban, akik előtte nem tűrtek meg semmilyen állatot maguk körül.:)

A legrosszabb az volt, amikor ivartalaníttattuk és 1 hétig lábadozott. Elég nehezen épült fel belőle, nagyon aggódtam érte.:(

Itt a kedvenc képem róla: [link]

Nekem két mudim van: egy fekete és egy fehér, a fekete két éves, a fehér 1,5. Nagyon jól motiválható, szépen dolgozó kutyák - én sokat küzdök velük, de az összes kiképző, akivel eddig találkoztam, dicséri őket. Ami miatt nehéz velük, az az, hogy igen erős védő ösztönük van - ez viszont szerencsére már szinte csak pórázon jelent különösebb problémát.

Van egy történet, ami körülbelül egy éve esett meg. Rákos nagyapám születésnapján voltunk náluk a kutyákkal. Nagyapám az előszobában szeretett üldögélni, s nagymamámmal megengedték, hogy beengedjük oda a kutyákat. Én leültem nagyapám mellé beszélgetni. Egyszer csak a fehér kutyám - láthatóan nagy tisztelettel - ráfeküdt az egyik lábára. Egy kis idő múltán nagyapám megszólal: Milyen kellemesen felmelegítette ez a kutya a lábamat!

S ekkor, mintha csak értette volna, a kis fehér szőrcsomó átfeküdt a másik lábára is. :) Nagyanyám sokszor felemlegeti ezt.

[link]

Mesélek akkor a labradorról is! Ő valójában keverék, de külsőre kopp olyan mint egy labi. Ő sokkal öntörvényűbb nem olyan hízelgős kutya. Ha úgy gondolja akkor odamegy hozzád, akkor simogathatod, de ha te akarod, akkor sokszor inkább elmegy. Soha nem bántottuk még, tehát nem emiatt ilyen. Vele több fura dolog is történt már meg, hiszen ő hetedik évét tapossa. Hát lehet boldognak is mondani a következőt, de valójában csak szomorú. 6 évvel ezelőtt meghalt nagyapám. Akkor már a labi egy éves volt, szóval régóta ott volt. Nagyapám előző nap amikor meghalt, rosszul volt. A kutya meg egész álló nap üvöltött, vonyított. Már idegbajt kapott tőle az ember, de senki nem gondolt rosszra. Másnap nagyapa meghalt. Szóval próbált figyelmeztetni minket a kutyus. Ha mástól hallom, nem hiszem el, de mivel a sajátommal történt elhiszem. Amikor mamáék hazajöttek a kórházból, ugye nagy gyászban, a labi kutyám odament mamához és a mellső lábaival szó szerint átkarolta. Odahajtotta fejét és a mami szemébe nézett. Annál szebbet még nem láttam. Ez annyiből boldog, hogy milyen szeretetreméltó.Innentől kissé rosszabb dolgok következnek. Eléggé benne van a vadászösztön, és hiába van körülötte tyúk, stb amelyik szabadon van, odatéved hozzá, az sajnos oda vész. Aztán még tavaly nyáron történt a dolog, hogy a szomszédból átrepült egy ritka szép japán csirke. a szomszédban dísztyúkok vannak szép számmal, és a kertjük vége az én kertem egyik részénél van. Nos, a tyúk átjött és ott kapirgált már jó ideje gondolom én. A kutya valahogy odajutott, hiába van elzárva attól az udvarrésztől. addig meddig ment míg hozzá nem fért. Egy az egyben lefojtotta a tyúkot. Fu olyan rossz érzésem volt, féltem nehogy keresse a szomszédúr a pipit. De nem kereste. Meg még történtek vele ilyen esetek, rengeteg szép cica is odalett miatta. De nem tudok vele mitcsinálni. A család egyedüli kandúrját nem bántja. Érdekes módon. Hát ezek amik olyan érdekesebbek, vagy cikibbek. Itt a két kép a kutyákról.

Amstaff:

[link]

[link]

Labrador keverék

[link]

Van egy keverék ( német juhász anya + kaukázusi apa, bár az anya a biztos )15 hónapos kutyám. Imádja a nagy sétákat, főként az erdeiket. Ennél jobban csak a vizet- minden formában ( víz, jég, hó ). Még a legnagyobb mínuszokban is képe a tóban fürödni, úgy hogy mire haza érünk már jégcsapok lógnak rajta. Ősszel egy esős nap után szokásos erdei sétánkon minden pocsolyába beleállt bokáig. Hazafelé jövet útba esett egy igazi dagonya. Bár ahogy megláttam igyekeztem a kutya figyelmét elterelni róla, de mind hiába. Pár pillanat múlva már úgy fetrengett benne, mint egy varacskos disznó- és úgy is nézett ki utána. Ilyen állapotban nem mertem haza vinni, mert ha megrázta volna magát bent, hát tapétázhattuk volna az egész lakást. Így hát telefon a nejemnek: készítsen fürdő vizet, meg sampon oldatot. Mi meg addig sétáltunk, amíg rá nem száradt az egész. Ő roppantul élvezte a bóbusz idő, belém meg majdnem befagyott a ...Hát a kutyák meg a gazdik már csak ilyenek, de ettől is szép a kapcsolat! [link]

[link]

[link]

[link]

Bár nem az én kutyámmal történt meg, sőt lehet hogy nem is igaz,de sztorinak jó- ha lehet.

Volt két szomszéd jó barátságban és egy időben vett az egyik egy kutyát, a másik meg egy nyulat. Mivel nem volt a kertek között kerítés az állatok átjártak oda és vissza. Jó barátságban nőttek fel. Egyik nap amikor hazaért a kutyás látja, hogy a kutyaól előtt ott fekszik a nyúl sárosan megdögölve. Gondolta, hogy oda a barátság a szomszéddal, ha kiderül hogy a kutya megölte a nyulat, ezért este bevitte ,lemosdatta, megszárította és visszalopta a szomszéd nyúlketrecébe. Másnap jött a szomszéd és áthívta a kutyást, hogy jöjjön mert ilyen csodát még nem látott, mivel tegnap megdöglött a nyúl és elásta, most meg ott van az ólban! Hát ilyen a barátság az embereknél, meg az állatoknál.

Az én kutyám Hennessy, max egy éves keverék kan. Az ő sztorija pozitív, mivel az aradi menhely lakója volt (ahol senki nem lepődik meg, ha reggelre dög van valamelyik kennelben). Mivel neki is elég nagy esélye volt arra, hogy így végezze, kihoztam. Az első hetekben folymatosan köhögött és napi egy kiló taknyot törölgettem ki az orrából, de végül három hetes antibiotikum kúra után rendbe jött. Nagyon barátságos, szófogadó, érzékeny kutyus. Nagy álmom teljesülne ha terápiás vizsgát tudnánk tenni - szerintem a gyerkőcök bírnák a foltjait. :)

A fotón látható hogy nézett ki örökbefogadáskor, majd egy hónappal később.

[link]

[url= [link]

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja. [url= [link]