Ti is a kutyátokkal alusztok? Nem szőrös nagyon a lakás?

16-os vagyok, köszönöm szépen minden kedves embernek, aki lepontozott... :) Azt írtam, hogy elképzelhető, hogy szemebtűnő problémát nem feltétlen okoz az ágyba engedés. De igen, alá tudom támasztani az állításomat a saját példámmal, a saját kutyámmal, aki kicsit dominánsabb, szintén fel volt engedve, aztán egy nap emberre támadt. Persze ezt sem kötelező elhinni. Jelenleg készülünk az engedelmességi vizsgára, és az egyik lépés, hogy ide jutottunk az volt, hogy nem engedem fel sem az ágyba, sem a kanapéra. Tessék lepontozni. :)

Az ágyra engedted, és emberre támadt? Ahhoz azért igen keményen el kell - elnézést a kifejezésért - b@szni mindent az égvilágon, ne röhögtess, hogy minden mást jól csináltál, majd szerda reggel felengedted az ágyba és délután széttépte a nagyit... ne vezessük félre az embereket légyszi :) Hiszem (tudom, látom), hogy vannak olyan emberek, akiknek a domináns kutyája ágyban alszik, mégsem tépik szét az első eléjük kerülő embert.

Nagyon komoly hiányosságok vannak nálad a kutya nevelés terén, ha azt gondolod, hogy csak azért, mert felugrott az ágyra a kutya már emberre is támad! Ez mutatja, hogy a tapasztalat és tudás hiányzik még nálad. El kéne gondolkodnod azon, hogy esetleg benned van a hiba, nem tudod megfelelően nevelni, kontrollálni a kutyádat. Hidd el, nem sok köze van az ágyra ugrásnak az ember iránti agresszióhoz. De meg tudnád mondani melyik etológus bizonyította be, hogy az ágyban alvás agresszívvá, kezelhetetlenné változtat egy kutyát?

Megint a 16-os. Lehet, hogy én nem írtam egyértelműen, vagy csak ti forgatjátok ki a szavaimat. A kutya alapvetően problémásan került hozzám, és kezdetben az én tudatlanságom is megtette a hatását, ennek köszönhetően támadt emberre (nem széttépte a nagyit, szorult helyzetben volt, nem tudott menekülni, így harapott, a célszemély nem én voltam, és ez nyilván főleg annak az embernek a hibája volt, aki tudatlanul próbálta kisegíteni a bajban, csak így is elég jó volt végigjárni az állatorvost, hogy nem veszélyes meg nem veszett a kutya, és ma ennek az esetnek már nem ez lenne a folyománya). Persze, nem az ágyban fekvés önmagában váltotta ki ezt, sőt, az ágyban fekvés magában nem is gyakran váltja ki ezt a reakciót (bár biztos vagyok benne, hogy igen is van olyan domináns kutya, aki pusztán ennyitől magáénak tudja a vezér szerepét), de úgy gondolom, hogy a kutyanevelésben a következetesség a lényeg, és már az is képes megzavarni a kutyát, ha felengedjük a saját fekhelyünkre. (ezért írtam, hogy az EGYIK lépés, hogy ide jutottunk, ergo nem csak ennyi volt a változás) Én ezért nem engedem fel, és mert nem akarom, hogy valaha olyan legyen a helyzet, mint régen volt. Tőlem aztán csinálja mindenki ennek az ellenkezőjét, nekem teljesen mindegy. Mellesleg lehet, hogy az engedelmességi vizsga az egy éves kutyák alaptudása, de jelen helyzetben egy jelenleg 2 éves, háromnegyed éve, problémásan hozzám került kutyáról van szó (Legtöbb kedves ismerős azzal kezdte, hogy altassam el). Megnézném, más mit kezdett volna vele. :) Mindenesetre a jelen állapotot kutyamentők és kutyakiképzők is megcsodálták és megdicsérték már (minden 2. utcán lévő járókelőről már nem is beszélve), szóval bocsánat, de nem a gyakorikérdések népének fogom elhinni, hogy hülye vagyok, és rosszul csinálom a dolgomat. :) Persze a korábbi hozzászólásaim radikálisak voltak, mert meglepő volt, hogy mennyien tartják a kutyával alvást teljesen normálisnak. (Én csak egy nevet tudok, aki azt mondta, hogy ezt ne, ő pedig Jan Fennell, szerintem nem jelentéktelen a neve.) Mondjuk nem tudom, miért nem jutott eszembe, hogy ízekre leszek szaggatva. Na, jöjjenek azok a piros kezek... :)

Én is csak egy nevet tudok, aki szerint ez a kutya-gazda viszonyától függ, hogy megengedhető-e, és egy jól nevelt kutyánál, akár domináns akár nem, ez nem fog problémákat okozni: és ez Korom Gábor, Magyarország jelenleg talán legjobb kutyás szakembere.