Vannak olyan kutyák, akiket már nem lehet rehabilitálni?

Szerintem ebben a kutyában semmi rehabilitálni való nincsen.

Az én legdurvább esetem egy pusztából befogott kan volt, egy évig lakott a menhelyen, de nem hagyta az érintést, ha embert látott maga alá csinált azon nyomban. Mikor hozzánk kerül, először a kertben volt a helye, hogy ne érezze magát sarokba szorítva. Elkezdett körbe-körbe futni, mindig ugyan azon az útvonalon, elkapni nem lehetett. Volt benne félelem, de más is, mert ha az útjába álltunk akkor velünk szemben futott az útvonalán, csak egy méterre tért ki. Kb. 2-3 óra mozdulatlan ülés után egyre kisebb körben kezdett a kutya körözni, végül úgy három méterre tőlünk megállt. A legkisebb mozdulatra felugrott és körözött tovább. Kajával csalogatás, szedálás semmit nem ért, ha sedalinból háromszoros adagot kapott, akkor se állt le. Végül fél év alatt odáig jutottunk, hogy az anyukámat elfogadta, megvolt vele közös helyiségben, felugrott az ágyára, de érintésre összehúzta magát, ha idegen jött továbbra is maga alá csinált.

Mi úgy gondoltuk, hogy reménytelen eset, de tavaly nyáron elköltözött Németországba, gazdához, azt mondják, most már pórázon sétál.

Vannak, de szerintem sokkal ritkábbak, mint amennyire rámondják. Egy pörgős foxi még nem a világvége :)

Ha kétszer is megjártad középfokot tudnod kéne, hogy hogyan tudsz neki felállítani egy szabályt, hogy mennyire mehet messze. Egyébként én 3 évvel középfok után most tartok ott, hogy már beállt a viszony normálisan, de az ideigleneseim azért be tudják borítani.

Mondjuk mi is nagyon mélyről jöttünk, suli alatt végig, 4 hónapig ment a kötődési tréning de figyelem megvonással együtt. Vannak kemény diók :)

Pont úgy, ahogy a kajamegvonás is. Napi kétszer egy órát volt lehetősége enni, meg kommunikálni velem, mikor dolgoztunk. Ha nem volt kedve dolgozni, semmi baj, se figyelem, se kaja. A maradék időben bútordarabként funkcionált a kutya.

Az előszobánál beljebb nem jöhetett, engem engedély nélkül nem közelíthetett meg, nem is néztem rá. Nem tudom elmondani mennyit bőgtem, borzalmas volt.

Aztán voltak néma séták is, mikor semmi beszélgetés nem volt, csak és kizárólag a klikk. Ha le akartam ültetni álltam, és vártam, hogy nézzen rám, aztán kézjel. Volt, hogy 16 percet szobroztam egy kereszteződésben.

De az én kutyámnak nem csak kötődése nem volt, agresszív is volt, meg domináns is.

Tényleg szörnyű helyzet volt, visszaemlékezni is utálok rá. De megérte, mostanra keresztül megyek vele gond nélkül a nyugati aluljárón póráz nélkül. Ott tartunk, hogy csomószor hallottam már másoktól, hogy de nekem könnyű, mert ő jó kutya. Ilyenkor csak mosolygok magamban, mert én tudom, hogy min mentünk keresztül míg jó kutya lett :) De már nem is reklámozom, ennyiben maradunk, hogy igen, ő jó kutya...

Egyébként nem tudom hova jártatok, de a Népszigeten én úgy tudom, hogy ha indokolt az ismétlés, akkor nem kell érte fizetni. Mondjuk sok újdonságot se fogsz már tanulni, ha kétszer végig jártad. Esetleg a terápiás csapattal lehetne még konzultálni. Vagy valamilyen éltemód program, ahol magas ösztönszinten pörög a te irányításod alatt? Nyom? ÖV? Ilyenek még segíthetnek...