A kutyák mennyire képesek emlékezni? Mennyire régi dolgokra emlékeznek?

De utálom már az ilyet... Költözés, családi okok miatt.... volt olyan, hogy egy kis yorkienak kerestek új gazdát helyhiány miatt!!!! Helyhiány?? Mekkora hely kell már szegénynek! És még volt pofájuk pénzt kérni érte! Fúúúúúúúúúúúúúj!

Lehet lepontozni...

hamarabb mennék az utcára, mint h a kutyámat oda adjam bárkinek is...

lehet mondani h túlzottan állatbu*i vagyok vagy akármi... de a kutyámnál senki nem fontosabb nekem... ez most olyan mintha egy szülő intézetbe adja a gyerekét... a kutyát is ugyan úgy megviseli mint a gyereket...

ha bele gondolok abba, h a kutyám másnál van és a kutyám nem tudja, hogy én hol vagyok... hát.. a hideg is kiráz tőle!

Baromira összezavarnád. Ha már lemondtál róla, akkor hagyd békén.

És nagyon remélem, h nem lesz több kutyátok, mert nem érdemlitek meg egy kutya szeretetét sem.

Én sem válnék meg az álltomtól, kivéve ha neki úgy jobb.

Mert nem tudhatjátok. Lehet hogy a kérdező egy családi házból beköltözött egy egy szobás panelba a város közepébe. A vizsla pedig egy olyan fajta, akinek rendszeres és sok mozgásra van szüksége, de ezt a városban nyilván nehezebb megadni neki mint egy kertes házban, külvárosban vagy vidéken. Ha így van, akkor helyesen cselekedett. Ne ítéljetek addig, amíg nem ismeritek a teljes történetet.

Kedves, kérdező, ne haragudj, a kérdésedre sajnos nem tudok válaszolni, de ezt le kellett írnom. Bocsi az offért.

A vizsla tipikus szoba kutya. Nem kertbe való, ennél fogva az egyszobás panellakás is tökéletes neki, ha normálisan foglalkoznak vele! Az meg csak a gazda lustaságán, hanyagságán múlik, hogy mennyire hajlandó egy ilyen kutya igényeit kielégíteni.

Egyébként én támogatom a kérdezőt, gondolom rájött, hogy nincs benne elég felelősség ahhoz, hogy állatot tartson és inkább lemondott róla. Még ez a legjobb döntés ilyenkor. Tény, hogy nem mindenkinek való a kutyatartás, sajnos ezt a legtöbben az eb hátrányára tapasztalják meg. Én biztos nem válnék meg a kutyáimtól addig, amíg az egészségem engedi, hogy kellően tudjak velük foglalkozni. De el kell fogadni, hogy nem mindenki érez így, viszont azok ne tartsanak állatot. Én is remélem, hogy a kérdező fejében ezek után soha nem fog még egyszer felmerülni, hogy bármilyen házi kedvencet is magához vegyen.

Kérdező, ne látogasd meg. Ha már nem volt szükséged a kutyádra, legalább ne zavard össze!

Nem lesz semmi "honvágya" a kutyádnak.A mostani gazdái belemennek a látogatásba?

A válaszolóknak meg csak annyit...Menhelyen, ideiglenes befogadótól örökbe adott kutyákat nagyon sokszor látogatnak meg az új gazdánál . Azok a kutyák sem omlanak össze lelkileg egy-egy ilyen látogatáskor.

Csak ilyenkor azt nem értem, hogy hogy a francba lehet, hogy nálam meg egy 28nm-es panel lakásban is remekül érzik magukat a mentett vizslák...

Mindegy, nem az én dolgom, a ti döntésetek. Viszont mint tapasztalt ideiglenes befogadó, én is azt mondom, hogy ne látogassátok meg, ne találkozzatok vele többet.

Nekem ideiglenesként volt egy-két kellemetlen élményem ebből, hogy tőlem örökbefogadott kutyával találkoztam. Van az a verzió, amikor a kutyát kicsit se érdekli a régi gazdi - na ez marha szarul tud esni. Van az a verzió, amikor láthatóan jobban kötődik a régi gazdihoz, na ez megint nagyon megterhelő lelkileg, de ez már a kutyának is. És van az, amikor annyira felzaklatja, hogy újra elkezdődik a szeparációs stressz, a bepisilés vagy bármilyen más, már korábban megoldott probléma.

Úgyhogy azt javaslom, hogy onnantól, hogy örökbeadtad felejtsd el.