Honnan ismerem fel, hogy egy nagytestű kutya barátságos?

Kistestű kutyám van. Igyekszem a legjobb tudásom szerint nevelni. Fennell módszerét alkalmazom, tehát én vagyok a vezér. Minden ok vele, nem ugrál rám ha megjövök, nem húzza a pórázt, mindig jön ha hivom, mindenhova vihetem.

Néha jó lenne elengedni futkosni a parkban. Eddig csak csendes helyeken mertem elengedni, ahol épp nincs nagytestű kutya. A kistestű kutyáktól nem fél azonnal elkezd velük játszani. Ha barátságos nagytestű kutyával találkozik, akkor egy kicsit megijed, rögtön hanyattvágja magát - igy megadj magát. A probléma a szocializálatlan nagykutyákkal van. Kétfélével találkoztam:

1. megkergeti, (a nagytestű játszani akar, az én kutyám megijed és elszalad előle, legtöbbször hozzám)

2. megtámadja az én kutyámat.

Ha az első esettel talákozom, akkor egy kicsit megijedek, de rögtön magamhoz hivom, és felkapom.

Sajnos volt már rá példa, hogy egy nagyobb kuya megtámadta a kutyámat. Akkor épp pórázon volt, valamit vizsgálgatott a füvön. Ott álltam mellette. Egyszercsak előbukkan a semmiből egy fekete középméretű kutya, aki morogva rohan felénk, szerencsére gyorsan reagátlam, és felkaptam a kutyámat. A kutya után jött a gazdája, hogy nem-e esett baja az én kutyámnak. Szóhoz se tudtam jutni, olyan dühös voltam. Tudta, a gazdája, hogy a kutya támagós (vagyis nem nevelte meg), és nem kötötte meg! Ott fityegett a kezében a póráz.

Szeretem nézni, ahogy a kutyám eljátszik a saját súlycsoportjával, illetve egyik nagytestű haverjával. Nem kell még összebarátkoztatni más kutyákkal, megvannak a barátai. Csak azt szeretném megtudni, hogy hogyan kezeljem az ilyen helyzeteket, hogy nyugodtan sétálhassak kutyások között anélkül, hogy attól kéne félnem, hogy hátulról megtámadnak, vagy egy játékosnak tűnő nagykutya meg ne kergesse.