Előfordulhat olyan szituáció, hogy félsz a saját kutyádtól?

Nyilván egy idegen, beteg kutyától jobban tartanék, mintha a sajátom lenne beteg.

De nem hiszem, hogy történhet e olyan, ami miatt félnék tőle.

Nem értem,soha nem kéne félnem tőle,az életbe nem bántana erre bármit feltennék! Hiába kistestű ha 80 kiló lenne akkor se lenne másképp.

Viszont valóban elnézőbb vagyok vele mint bármelyik más kutyával ez természetes. Míg nálunk volt anyósom kutyája,őt leszidtam piti dolgokért,védtem a kutyámat folyamatosan,hiába szerettem a másikat is.

De gondolom ez normális hogy előrébb helyezem a saját kutyám.

Válaszodra,nem soha nem félnék tőle,mert soha nem bántana,ahhoz túlságosan szeret és tisztel engem.

Nem értek egyet abban, hogy a saját kutyától több mindent el kellene viselnie a gazdinak, sőt. A más kutyájától adott szituációban kénytelen elviselni az ember, mert azt nem tudod megnevelni, semmi közöd hozzá.

Én a mentett kutyáktól a panzióban sokmindent eltűrök (értsd ugrálás, labdamánia, túlzott izgalom, stb.), mert tudom, hogy nincs értelme mélyen belemenni dolgokba. Adódott már olyan kutya amitől féltem mert nagytestű volt és morgott rám a kennelben, de azért csak bementem hozzá és megoldottam a szituációt valahogy. A saját kutyámtól semmi ilyesmit nem tolerálnék.

Amúgy nem tudom milyen betegségre gondolsz, aminek a következtében a kutya viselkedése félelemre adhat okot. Ha mondjuk fájdalma van és amiatt haraphat azt meg lehet érteni és a helyén kezelni, de a saját kutyámtól nehezebben tolerálnám, mint mondjuk egy gazdátlantól.

Nekem kiskoromban úgy tanították, hogy a kutyát nem szabad bántani, ha eszik (főleg csontot), ha alszik stb. Aztán rájöttem, hogy ezt csak a tudatlan parasztok gondolják úgy, akik annyit értenek a kutyákhoz, mint tyúk az abc-hez. A saját kutyáimhoz bármikor hozzáérhetek, nyilván ha épp leállna balhézni egy másik kutyával (amire még sosem volt példa), és megpróbálnám megfogni, és odakapna, akkor nem tudná, hogy az én vagyok, mert az agya el van vörösödve. De ezzel tisztában vagyok.

Én pont hogy kevesebb mindent tűrök el a sajátjaimtól, mint egy idegentől. Több alkalommal voltak nálunk kutyusok, akiket menhelyre juttattunk, húztak pórázon, kapartak, ugattak, de fölöslegesnek tartottam arra az egy-két napra törődni ezzel.

Én nem félnék a saját kutyámtól soha.

Én a saját kutyáimtól sokkal kevesebbet tűrök el, mint más kutyájától. Más kutyájának a nevelésébe egyrészt nem szólok bele, másrészt nincs is közöm hozzá. Mikor egy hétig volt nálam egy kiskutya ideiglenesben, akkor annak mindent lehetett xD. Mondjuk, eléggé jókiskutya volt, nem talált ki semmi hülyeséget, de ha úgy került volna hozzám, hogy az enyém, akkor azért sok dolgot nem tehetett volna meg, amit abban az egy hétben simán megengedtem neki.