Melyek azok a testbeszédek, amikről a kutya tudja, hogy te vagy a vezér?

Első körben kivizsgáltatnám, mert gyakran orvosi okokra utal a kakievés. De ezen felül valószínűleg egy igen nehéz esettel van dolgod. Ne keseredj el, nem csak rajtad múlik a dolog, de rengeteget tehetsz érte. Én első körben pár napig nem is foglalkoznék a kutyával egészségügyi sétán kívül, tudom, milyen ha az ember elfárad. Ki kell pihenned ezeket a dolgokat, mert amíg így állsz hozzá, nem lehetsz sikeres.

Ha már erősebbnek érzed magad, én simán javasolnék egy kötődsi tréninget. Ez általában helyre szokta tenni a nagyon elszállt kutyák agyát is. Kaját csak tőled, csak kézből, csak feladatra minél ingergazdagabb környzeteben. Eddig nem tudtad behívni játékból? Most be fogod, különben éhen marad. Hamar rá fog jönni, hogy nálad van a kaja, te vagy a főnök, jobb ha alád helyezi magát. (Az első 2-3 hét még borzasztóbb lesz, utána lesz javulás.)

testbeszéd: mindenképpen kihúzott magabiztos testartással kell lenned. amolyan ki vagy te itt nem érdekelsz stílus. sok múlik nagyon sok apróságon amit az ember nem gondol fontosnak de a kutya ezeket érzékeli és ezekre figyel. ilyen például az hogy a kapun ki megy ki előszőr -ugyanígy visszafele, és ez vonatkozik minden ajtóra kapura) soha ne a kutya menjen elől mert akkor ő lesz a jani. ilyenkor célszerű leültetned a kutyát és csakis a te parancsszavadra indulhat el. ugyanilyen az amikor elmész vagy megérkezel, nem szabad még csak ránézned sem. nálunk gyönyörűen látható a különbség, amikor a párom hazajön a kutya mindig a nyakába ugrik ezt ő általában hagyja is de van olyan amikor bosszús miatta, sehogy sem tudtam megmagyarázni neki (pedig látta már a saját szemével is én hogyan érkezem meg) hogy ilyenkor ha lehajol felé, vagy ellökdösi, nyitott karokkal várja a "támadást" ez mind mind "befogadó" testbeszéd. nálam az esetek többségében a saját helyén marad és megvárja míg én hívom oda. ha mégsem akkor kihúzott tartással határozott kézmozdulattal a helyére utasítom. volt már rá példa hogy erre nem figyelt mert esetleg olyan cukinak találtam hogy mégsem volt olyan határozott a testartásom akkor elfordultam tőle, a kezeimet összefontam a mellemen és még csak rá se néztem (a kikapcsolt tv-n kuksiztam mit csinál) és gyönyörűen tisztelettudón szépen leült mögöttem és várta hogy akkor most mi lesz. tényleg nagyon sok múlik azon hogy testbeszéddel elutasitsd a kutyát. az a baj hogy a kutya olyan apróságra is figyel mint pl. az érzelmeid. tehát hiába csinálod meg a testartást ha közben nem gondolod tényleg valóban komolyan. ilyenkor nem keveredhet semmilyen más érzelem bele, ez olyan dolog hogy az ember sem biztos hogy komolyan veszi ha valaki azt mondja "nemáááá nemakaróóm" vagy "kössz nem kérek belőled!"

arra is figyelned kell hogy a kutya -legalábbis amíg nem rendezett a viszonyotok- semmiképp se baktasson előtted, se nem toporogjon, se ne álljon eléd. javaslom az egysoros nagyszemű fojtó nyakörvet. ez nem arra van hogy a kutyát lépten nyomon fojtsad vele, hanem arra hogy amikor melletted baktat és rá találna kapcsolni -ezt érezheted a pórázbol- akkor egy határozott mozdulattal rántasz oldalirányba. ezzel figyelmezteted a kutyát. van hogy eleinte több rántás szükséges de eddig még minden kutya vette a lapot. így el tudod kerülni hogy össze vissza menjen. a minap eléggé esett az eső nálunk -nem magyarországon lakom- a kutyám pedig feszt nem akarta elvégezni a dolgát és kapart volna haza fele. ilyenkor mindig rántottam egyet a pórázon és feszt az ellenkező iránybe léptem vele kettőt. kb 10 perc után nagy nehezen megértette hogy ha elvégzi a dolgát már teperünk is visszafele. semmiképp se hagyd hogy az legyen amit ő mond (pl arra menjetek amerre ő akarja) mert bizony akkor ő lesz a jani. ilyenkor még az is jobb ha te az ellenkező irányba mész két három lépést és ugy vezeted vissza. én mindig így csinálom, ha már menne hazafele és én is azt gondolom hogy jó ötlet akkor is elmegyek az ellenkező irányba és egy pár lépéses körben én indulok el hazafele. addig biztos hogy nem veszem fel azt az irányt amíg ő arra húzna vagy menne. érdekes de az is megfigyelhető ha a kutyával foglalkozol -ezesetben állandóan azt nézed mikor szed fel valamit a földről- akkor sokkal jobban akadozik a séta, mint amikor határozottan kezedbe fogod és elindulsz célirányosan előre nézve, ha a pórázon érzel valamit rántasz, de nem állsz meg, nem nézel le. akkor olyan gyönyörűen menetel hogy az csak na.

érdekes volt amit írtál hogy a ködben (vagy olyan helyzetben ahol nem látott) a kutya hazafele vette az irányt, pedig te elindultál az ellenkező irányba de nem szóltál... két napja kimentünk a tengerpartra a kutyával, sziklás rész volt és hatalmas robajjal csapódtak a hullámok. a párom elment a kutyával a sziklás rész másik oldalára -ehhez fel kellet mennie és onnan le egy másik oldalon mert a part részén alul a hullámok miatt nem volt járható ott illetve kifejezetten veszélyes volt-. én felfele vettem az irányt és fent elkezdtem szólongatni a kutyát, szegény kutya gondolom a hullámok zaja miatt nem halotta tisztán hogy a hangom felülről jön és elindult arrafele amerre utoljára látott ráadásul lent a veszélyes részen. mondhatni majdnem belevetette magát szegénykém a hullámokba. a párommal szóltunk rá és csak amikor meglátott akkor fordult vissza. ezzel konkrétan azt szeretném mondani hogy a kutyának szüksége van arra hogy tájékozódhasson. ha nem lát akkor a hangod segít neki hogy merre vagy. ha te nem szólsz neki az nem biztos hogy annak tudható be hogy nem akart volna visszamenni hozzád.

nagyon jól írta az egyik válaszoló hogy célszerű lenne kihagyni napokat az etetéssel -bár számolni kell azzal hogy megnövekszik ilyenkor a kaki vagy bármi ehető szemét utáni érdeklődés- itt kitérnék arra hogy nagyon sok gazda nem érti az etetés lényegét. számomra az amit leírtál sokkal inkább gyakorlat mint annak mutatása hogy az az étel a tiéd. ez olyan mint amikor kiadjuk neki a várj/marad parancsot. ottmarad amíg mi azt fel nem oldjuk, csak ezesetben a kaja a jutalom érte. ilyen szituban ugyanúgy megeshet hogy a kutya félti az ételét és ilyenkor néznek a gazdák hogy hát pedig nem ment oda amíg nem mondtam neki tehát ki nem adtam a parancsot. ebben az esetben valójában nem is mi kérjük hogy a kutya üljön le ez csak egy mellékhatása a dolgoknak, hiszen a kutya azért ül le mert vár hogy akkor most mi lesz. nagyon jól írta az egyik válaszoló hogyha morog ha az étele közelében vagy -nyilván a parancsszó kiadása után- vagy ha ne adj isten belenyúlsz a kajájába, akkor az bizony azt jelenti hogy nem te vagy a jani és semmi jogod onnantól hogy kiadtad a parancsszót az étellel bármit is tenned. a mienk ezt olyan jól megtanulta hogy ha pl. egy jó kis csontot rágcsál éppen és mi véletlenül határozottabban lépünk mellé már köpi is ki a szájából és minket néz hogy akkor most ehet e, vagy inkább mi kérjük azt a csontot mégis. fontos az hogy ne te húzd ki a szájából az ételt hanem ő maga hagyja abba az evést vagy hagyja ott az ételt -tehát átadja neked mert te vagy a főnök-. az ha elveszed tőle az inkább lopásnak minősül és semmiképp sem egy tekintélyes főnök viselkedése. olyasmi ez amikor a gyárban a dolgozók rakoncátlankodnak aztán mikor megjelenik a fejes úr mindenki katonás fegyelemmel végzi a munkáját, mert tekintélye van mert hát kirúghat stb stb.

kaki evés: én még nem próbáltam de olvastam egy bizonyos könyvben ahol a gazdinak semmi más gondja nem volt a kutyájával csak ez. minden más tökéletesen működött, de a kaki iránti móhóság egyszerűen zsákutca volt. kergette, megverte, mindent csinált a kutyával de semmi. egyszer elege lett ennek a gazdinak és fogott egy tubus fogrémet. a kedves kutyus szokása szerint odament a kupachoz de a gazdi nem volt ideges, nem is kiabált, hát a kutyi belefalt a kupacba mire a gazdi mosolyogva nyogodtan odament hozzá előhúzta a fogkrémet és telinyomta vele a kutyus száját. ugy írja még egyszer próbálkozott utánna már soha többé.