Ha a kutya a falkavezér akkor az ember hogyan tudathatja vele hogy nem Ő a vezér hanem az ember?

Erről szól pl. Jan Fennell: Kutyapszichológia c. könyve. Olvasd el, megéri! Fellelhető a neten is letölthető formátumban.

Nálam, mióta tudatosan neveltem 2 kutyát, mindegyiknél az erélyes hang volt a jel számukra, és a szigorú tekintet. Ezek így együtt. Hozzáteszem kölyökkorban. Mindegyik kb. 4-5 hónapos korában tudta meg, ki az úr a háznál. A 2 kutya, nem egyidőben volt nálam, hanem teljesen más generációt képviseltek. Mindegyik kuvasz. Nekem az a módszerem, hogy hagyom őket kibontakozni, amikor még kis ártatlan kölykök, és szelíd, szerető szóval bíztatom, vagy fegyelmezem őket. Ezt addig csinálom így, amíg el nem érik azt a kort, (az én kutyáimnál 4. 5. hónap tájékán volt) amikor egyre inkább az ő akaratuk kezd dominálni. Ez a pont akkor érkezett el, amikor már kezdték meg sem hallani, amit mondok nekik. Nem erőltettem én semmit, hanem amikor egyértelműen figyelmen kivűl hagyták a kérésemet, (pl: gyere ide, menj a hejedre, gyere vissza, mert esetleg kifutott az első udvarba, a virágoskertbe kapunyitáskor)akkor elkezdtem szépem kérni, erőteljesebben, utána még határozottabban, de ez egyiknél sem okozott nagyobb hajlandóságot. Na ekkor, amit még tőlem soha nem hallottak, teljes hangerőből nyomatékosan ráüvöltöttem, és hírtelen majdnem megállt bent az ütő a meglepettségtől. Akkor szembesült vele mindegyik, hogy ilyen is tud lenni az ember. Azóta mindíg csak addig emelem fel a hangomat, ameddig feltétlenül szükséges. Mindegyiknél kb. 4x 5x megismétlődött ez a rákiálltás, mire elég volt egy kisebb hangfelemelés is ugyanahoz a az eredményhez. Pár hónap után, szép szóval lhetett velük bánni. Most 1,5 éves a 2. nevelésű kuvaszom, de kb. 8 hónap is eltelt azóta, hogy kellett volna őt erőteljesebben fegyelmezni. Valószínű már nem is kell többet, az előzőnél is így volt. Egyszer megtanulják a rendet, utána már a legjobb barátok vagyunk.