Miért akar sok ember fajtatiszta kutyát?

Miért kell már megint lepontozni azt aki leirja a véeményét de látom mindenki le lett pontozva bármit is ir.

Ez az oldal csak versengésről szol melyik a jobb kutya a keverék vagy a fajtatiszta..undoritó....

Ide sem jövök többet ..

De meglátás mindenki lassan lecikizi azt akinek keverék kutyája van mert a kis hülyéknek ciki a keverék kutya azért van annyi a menhelyen...mindenkinek fajtatiszta kell legyen mivel villogni a haverok előtt...lehetőleg harci eb legyen!!egyre több felelőtlen kutyás van!

Kiszámíthatóság. Ez az oka.

Pontosan lehet tudni, hogy fog kinézni,mekkora lesz, milyen természetű, még a betegségeit is előre meg lehet jósolni.Lehet tudni, lehet-e csak lakásban, kert nélkül is tartani, szinte bizonyos, hogy megeszi a tápot, és nem csak konyhai maradékot hajlandó elfogadni, és előre tudni, hogyan kell gondozni, hogy úgy nézzen ki, mint a felmenői.

A keverékek előnye, hogy sokkal egészségesebbek és ellenállóbbak, mint a fajtiszták, és többnyire értelmesebbek is, de ez előre megjósolhatatlan, éppúgy lehet az ellenkezője is, míg a fajkutyánál tudni a képességei határát. Alsó és felső határt is.

Nekem labrador keverékem van, amikor kaptam, megkérdeztem, mekkora lesz, és kb. mennyit fog változni a külseje, de az én kis szentemnek ismertlen az apukája, és a méretét is csak a mancsa alapján lehetett megsaccolni, amire azóta felülről cáfolt rá. De ól nélkül lakik télen-nyáron, mindenevő, makkegészséges, és minden szavamnak engedelmeskedik.

Először fajtiszta kutyánk volt itthon. Boxer, szuka, maga volt a megtestesült elegancia. Gyönyörű volt, és nagyon okos, a szemeiben szó szerint csillogott az értelem. Szófogadó volt, és anyáskodó, vigyázott a kishúgomra, velem pedig szinte együtt nőtt fel. Imádtam. Sajnos már 2 éve nincs közöttünk, azóta keverék kutyusunk van, őt is szeretem, de valahogy nem az igazi...

Úgyhogy ha lesz saját kutyám, biztos hogy fajtatiszta boxer szuka lesz, már csak az Ő emlékére is.

Az első kutyámat kb 5 hetesen dobták be az udvarunkra - egy kis keverék kutyus volt és imádtam. Együtt nőttünk fel, tőle tanultam meg kutyázni:)

A mostani két kutyám közül az egyikről a gazdája mondott le (ő elvileg fajtatiszta, de ki tudja...), a másikkal meg nem bántak megfelelően, ezért került hozzánk - ő is keverék. El sem tudnám képzelni nélkülük az életem:)

A következő kutyám viszont fajtatiszta lesz. És nem azért mert nem szeretném a keverékeket, lesz még keverékem is - menhelyről.

Ő (a jövőbeli) az a bizonyos "álomkutya", akinek a kiválasztását, felnevelését évekig tervezi az ember, akivel szeretnék kiállításokra és munkaversenyekre vagy sportolni járni - és mindazt megadni neki amit sajnos a mostani kutyáimnak előző gazdájuk vagy a saját tapasztalatlanságom miatt nem tudtam, nem tudok.

Ha a fajtisztaság kedvelése sznobizmus, akkor én bevállalom, hogy sznob vagyok.

Nálunk szóba se jöhet keverék kutyus, előttem már leírták, miért: mert előre tudod, hogy fog kinézni, ki az apja, ki az anyja, még a betegségeit is megjósolhatod. Kisgyerekes családba meg pláne ilyen kutya kell. Lehet szeretni a keveréket is, de inkább akkor, ha kutyamániás vagy, és hatalmas az udvarod.

A fajkutyánál mi úgy akarunk eljárni, hogy még a szüleit is ismerni akarjuk, mert ebből tudsz következtetéseket levonni.És mi munkakutyának akarjuk nevelni őket, és persze - plusz sznobizmusként - az is fontos, hogy szépségversenyeken vegyenek részt, mert a kölykeik csak így lehetnek törzskönyvesek.

Kisgyerekes házba soha nem mernék hazahozni menhelyi kutyát, mert nem tudom, hogyan élt, hogyan bántak vele azelőtt, így nem tudom érte és a tetteiért a kezemet a tűzbe tenni.

utolsó vagyok

csak még annyit, hogy ismerek például olyat, aki anyósomék keverék német juhászának és egy fajtiszta juhásznak az almából választott kutyát magának, amely nem lett ugyan fajtiszta, de felnőttként gyönyörű nagy medve lett belőle, szebb lett az apjánál és az anyjánál is. Ez csak egy ellenpélda.

A keverékkutya rendszerint zsákbamacska