Mit jelent az, hogy "beleszerettem egy fajtába"?

Én is beleszerettem egy fajtába. Amikor meglátom őket, akár egy képen vagy élőben, úgy érzem, mintha az enyém lenne, mintha a "rokonom" lenne, és mintha a szemeim apró csillagokká változnának. Valami megmozdul bennem a láttukon, és csodás érzés.

Persze nem kivételezek olyan téren, mert nekem minden kutya kutya és mindegyiket szeretem, habár igaza van az első válaszlónak, én is biztosan a kedvenc fajtámat tenném előre.

És igen, minden kutya szerető társ, ha érzi, hogy szereted, mert a kutya nagyon megérzi, ha egy ember utálja őt vagy csupán csak rossz ember.

A keverék lutri, sok mindenben. Számomra fontos szempont volt az is, hogy ne legyen nagy a mozgásigénye. Én tudom magamról, hogy nem lennék képes minden nap 2-3 órán át mozgatni vagy reggel 1,5 órával korábban kelni.

Ha kihoztam volna egy keveréket menhelyről, akinél mindezt nem lehet előre megjósolni (ha kölyökről beszélünk) és az adott kutya ennyi mozgatást igényelt volna, sem ő, sem én nem lettünk volna boldogok.

Nekem sose volt fajtiszta kutyám, nem is éreztem, hogy igényem lenne rá. De azért a keverékek közt bizonyos fajtajelleg az, amibe mégis beleszerettem. Mostanra már határozottan tudom, hogy a tacskó, spániel és puli jellegű kutyák és ezek mindenféle keverékei az én szerelmeim. Illetve közben szerelmes lettem az angol bulldogokba is, bár sosem volt ilyen kutyám.

Az én szerelem kutyám rossz, mint egy tacskó, akitől az ember haja szála egyenként megőszül, mert még a szeme se áll jól, illetve szép és kedves, mint egy spániel, illetve ronda mint egy bulldog, illetve szelíd és okos, mint egy puli...És ez jöhet turmixban. Lehet gyönyörű rosszcsont spánielturmix. Kedvencem a tacskó-spániel, ezek a világ legszebb keverékei, de a drótszőrű puli-spánieleket is imádom az őrző-védő beütéssel...

Egy eszkimó kutyát csodálni tudok, de nem tudnék ilyen szinten szerelmes lenni belé.

Jaj már megint te vagy? Értsd már meg hogy nem való mindebn kutya és minden ember össze! Ha igazán felelős lennél akkor ezt megértenéd, és nem akarnád mindenkire rátukmálni a kerverék kutyákat mert ha nem illenek egymáshoz akkor mindenki csak boldogtalan lesz.

Igen én is beleszerettem egy fajtába, és nem azért nrem veszek magamhoz keveréket mert nem tudom hogy milyen lesz, hanem azért mert tudom, hogy nem olyan amilyet én szeretek és mert akármilyen állatszerető vagyok, az a szeretet amit a legtöbb állat iránt érzek semmi ahhoz képest amit a kedvenc fajtám iránt. Itt nem arról van szó, hogy megtetszett, mert tetszeni sok fajta tetszik. Hnaem arról, hogy szenvedélyesen érdekel, és képes vagyok évekig ugyanúgy vagy egyre jobban érdeklődni iránta, annak ellenére hogy még nincs sajátom sőt még a közelükbe sem kerültem.

Mit jelent az hogy beleszeretem egy emberbe? Hát miáért nem jössz össze az első szembejövő szomorú szemű illetővel? Hát nem tök mindegy hogy milyen, hogy néz ki, mit érzel iránta? Ez kb ilyen.

Nem, nem az a lényeg, hogy szerető társ legyen, hanem az, hogy olyan szerető társ legyen aki illik hozzánk és akinek a szükségleteit ki tudjuk elégíteni. + nem értem hogy nem lehet felfogni: de sok embernek CÉKJAI vannak a kutyával. De ha nincsenek, akkor is jog avan fajtatisztát venni.