Most én tényleg olyan rossz gazdi vagyok?

Múltkor átjött hozzám a barátnőm az új pasijával. Sokat beszégettünk, és a kutyák is szóba kerültek. Elmondtam mindent nekik a kutyámról (ahogy ők is a sajátjukról), így azt is, hogy a borderem ivaros. Erre a srác felkapta a vizet, és mint az őrült, elkezdett üvöltözni velem, hogy micsoda egy pocsék gazdi vagyok, hogy nem ivartalaníttattam, hogy ő a hozzám hasonló szánalmas emberhulladékoknak nem adna még plüsskutyát sem, stb.

Csak annyit szeretnék hozzátenni a dologhoz, hogy fajtatiszta, törzskönyves szuka kutyám van, chipezve, oltva, féregtelenítve, spot-onja, bolhanyakörve is van, rendszeresen viszem állatorvoshoz, kutyasuliba járunk, klikker-módszerrel tanítom, soha nem büntetem, kb. 50-60 trükköt tud, sportolunk is sokfélét, dog dancingelünk is. BARF étrend szerint etetem a kutyust, naponta kétszer sétáltatom (kertes házban lakunk), hétvégéken sokat túrázunk, olykor több naposakat is bevállalunk.

Eredetileg kiállításokra is jártam volna vele, de aztán inkább úgy döntöttem, hogy a szabadidőnket aktívan, sportolással, tanulással, játékkal, túrázással, a természetben töltsük el.

Szerintem nem vagyok olyan botrányosan rossz gazdi -bár biztos van hova fejlődnöm-, csupán annyi a bűnöm, hogy nem ivartalanítottam a kislányt.

Nektek mi a véleményetek rólam? Nyugtassatok meg, hogy más is van az országban, aki hozzám hasonló cipőben jár! :)

Ui.: a kutyámat mindig távol tartom kanoktól a tüzelése idején, folytonos felügyeletben részesítem, ilyenkor több időt tölt velem a házban.