Ettől én most rossz gazdi vagyok? Mit tehetnék?

Van egy 8 hónapos havanese kutyám, akit imádok. Nagyon sokat foglalkoztam vele, ennek köszönhetően nagyon jól nevelt, értelmes kutyus vált belőle. Viszont sajnos nem boldogulunk az életben az anyagiakat illetően, szóval elhatároztuk, hogy elköltözünk Svédországba és ott alapozzuk meg a jövőnket. Itt jön a bökkenő! A kutyánkat valószínűleg nem tudjuk azonnal magunkkal vinni!:( Kénytelen leszek anyukámra bízni, amíg megvetjük a lábunkat Svédországban. Egyrészt rettenetesen fog hiányozni, másrészt kicsit félek is, hogy "elrontják" a tesómmal, mert amikor ott vagyok sem lehet nekik megmagyarázni az alap dolgokat, pl. hogy ne etessék amikor ők esznek, vagy ha nem hajlandó megenni a kaját, akkor nincs vacsi. Nem merik elengedni sem, ha én nem vagyok ott, de neki szüksége van a szaladgálásra, különben elég frusztrált lesz. Azt sem szeretem, hogy ha hazaérünk rögtön leülnek simogatni, meg gügyögni neki, de ettől csak azt érik el, hogy hisztizik egy 10 percig és folyton sír, ha elmegyünk otthonról. Nagyon szeretik a kutyát, de úgy érzem rossz hatással vannak rá.

Ha visszajövünk, akkor pár nap alatt visszarázódik, nem sír, nem kunyerál, megeszi, amit elé teszek. De mi lesz ha hónapokig él anyukámékkal? Kicsit félek attól is, hogy mennyire fog hiányolni, mert engem tekint falkavezérnek, meg egyébként is nagyon szeretjük egymást.:( Rossz gazdának érzem magam, hogy magára hagyom és félek, hogy elfelejti, amiket eddig tanítottam neki.:( Ráadásul itt van a kamasz kor kapujában és már most is makacskodik, mi lesz akkor később, ha még szabályok sem lesznek körülötte?

Igyekezni fogok, hogy minél hamarabb jöhessen utánunk, de nem tudom előre, hogy ez mennyi időbe telik majd.:(