Hogyan tudtattok fajtát választani? (bövebben lent)

Nekem az álmom mindig is egy pici szoba kutyus volt.Akit akár mikor fölkapok és leviszem sétánli. /52 éves vagyok és panelban lakom./Az élet úgy hozta, hogy lett egy francia bulldogom most 15 kg szinte alig birom levinni a második emeletről, de Ő a miénk és semmiért nem tudnék megválni tőle.

Amit sokan irtak, én is azt tudom mondani, hogy egy menhelyen nézz körül, biztosan találsz egy olyan kutyust amibe az elő látásra beleszeretsz. Hidd el meghálálja.

Szerintem a menhellyel sem lenne könnyebb dolgod, mivel ott is ugyanúgy választani kell a sok aranyos, szép kutya közül.

Mielőtt lett volna saját kutyám nekünk volt keverék, komondor, kuvasz, úfundlandi, szamojed és malamut-> talált kutyák stb.

Amikor nekem mondták, hogy végre lehet saját kutyám (nem a családé csak az enyém!) akkor már előre találtak a közelben kismudikat, és akkor nekem mindegy volt csak kutya legyen! A mudi anyja nem is tetszett először, de kutya volt így én nagyon boldog voltam. Aztán mellettem nőtt fel az én mudim, jártunk sétálni, terelni, olvastam könyveket, értek különböző hatások (pl csúfoltak a kutyámért, vagy miattam, piszkáltak stb) ez alakította ki az ízlésemet kutyák terén. Így most az álmaim kutyája a mudi és a dobermann. Én ajánlom valamelyik szép fajtát ami tetszik neked, vagy akár a menhelyt ha úgy akarod, csak szaporítótól ne vegyél kiskutyát! Vagy törzskönyveset vagy menhelyit.

Az illatos út nem menhely, de ezt még le kell írni?

A legtöbb Bp. környéki menhely az Illatos útról ment ki kutyákat, és szerintem is jó, ha nem csak besétálsz az az illatosra, vagy a helyi gyepmesteri telepre, mert a menhelyeken kevesebb kutya van és jó esetben ismerik őket a gondozóik, tudnak róla mesélni, bíztatni, ill. megmondják, ha szerintük nem hozzád való a kutya.