Kutyások! Nektek milyen szép/mókás sztoritok/emléketek van a szőrös családtagról?

Nem az én kutyám hanem a nagynénikémé, de egy kis történet vele kapcsolatban

A kutyát Gyöngyinek hívták, és nagyon öreglány volt már. Egy mini doberman pinscher volt. Nagyon hosszú kort élt meg. Amikor elmentem a nénikémhez látogatóba a Gyöngyi kutya akkor lehetett 16 éves körül. Kiskutyához képes igaz öregkornak számított. Nos Gyöngyi bár egészségügyileg semmi baja nem volt, csak annyi hogy vak volt, nem volt egy darab foga sem, és süket volt az egyik fülére. Mentem be a lakásba, és Gyöngyi megérezte hogy más is van a lakásban. Éppen üdvözöltem a nénikémet, mentünk a konyhába amikor Gyöngyi úgy döntött egy kicsit hárpia lesz. Rohant be a konyhába. A járást jól ismerte így ha nem lett volna ismeretlen akadály akkor nem érte volna egy kis baleset. Ugyanis én a táskámat a konyha ajtóban letettem amikor átöltem a nénikémet. De a kutya ezt nem láthatta, lévén hogy vaksi, és orra bukott a táskámban. A nénikém vigasztalta majd letette, és Gyöngyi úgy döntött ugatni fog rám. Ugatott ahogy csak tudott, de háttal nekem. Nénikémnek meg kellett fordítani hogy ne röhögjünk és ha már engem ugat akkor szemben álljon velem. Nem bírtam ki nevetés nélkül mert a következő jelenet tárult elém. Gyöngyi ül vaksin, ugat felém előre hajtott fejjel, hogy hallja merre állok. Minden ugatásnál a hosszú nyelve oldalt kilógott,mert nem volt 1 db foga sem amivel a nyelvét bent tarthatta volna a szájában. Majd kapott egy tányér hígabb tejbegrízt, és úgy szürcsölt mint az öregasszonyok..Később az ölemben ült, és simogattam. A nyelve állandóan kibuggyant a szája szélén, így mindig meg kellett bökni, hogy visszadugja a nyelvét.. Jó pofa öreglány volt..

Ez most történt két perce:

Kiraktam a járdára a ház elé Argos vacsiját: nagy tál rizs, reszelt répával és joghurttal összekeverve, kis husi és sok lével felöntve. Közlöm: "Tied"

Argos megfogja a tál szélét, felemeli, ezzel az egészet kiöntötte a járdára, legalább 1 négyzetméternyi helyre szétfolyatva, levitte a tálat a homokra és nézte, miért üres a tál :D

A járdáról nyalogatja a trutyit, közben benne tapicskolva :O már látom, lábmosás lesz, mielőtt bejön :)

Nekem két történetem van:

Amikor még nagyon pici voltam, volt egy dalmatánk. Vele bármit megcsinálhattunk, mindent hagyott. Egyszer bent ültem a járókámban, cumiztam, de valahogy a cumi kiesett a járókából. A kutya természetesen mellettem őrködött, és mivel sírtam a cumim után, óvatosan a szájába vette és szó szerint behajította a járókába. Nekem meg annyira tetszett, hogy még vagy ötször megcsináltam szerencsétlen kutyával. :D (azóta is mindig meséli anya ezt a történetet) :)

A második pedig nemrég történt: 1,5 éves akita inum van, és egy 23 éves bátyám, aki az egyetem miatt nem sokszor jut haza, de ő is imádja a kutyámat. Amikor megérkezett, odarohant a nappaliban fekvő kutyához, megpuszilta(nekem alig jutott egy szia :D), kiszaladt a hűtőhöz, kikapott pár finomságot, odaadta a kutyának, megint kiment, hozott be egy kis tál tejet, odarakta a kutya elé, és miközben a kutya ivott, a bátyám magas hangon vinnyogott neki(üügyes vagy, milyen cukorfalat vagy, stb :D). Képzeljétek el, ahogy egy felnőtt férfi egy 40 kilós kutyának fejhangon vinnyog! :D Én csak nevetni tudtam, a kutya pedig nem értette a helyzetet, de annál jobban élvezte. :)