Mi a véleményetek a keverék kutyusokról?

Alapvetően nekem nincs gondom a keverékekkel. Érdekes módon viszont pont ellentétes a tapasztalatom velük mint másoknak. (mármint amiket most itt olvasok és úgy általában a közhangulat) Nekünk 2 keverékünk van jelenleg az egyik súlyos dp-s és szürke hályoga van pedig csak 4 éves a másik szinte mindenre allergiás (csirke, marha, parlagfű, gabonafélék) Ellenben van 3 fajtatiszta kutyám és nekik semmi bajuk nincsen.

alapvetően a fajtatiszta kutyák esetében valóban beszélhetünk valamilyen fokú béltenyészettségről ami egyértelműen következik ugye abból, hogy a fajtatiszta kutyák kevés alapító ősre vezethetők vissza, minden kutyafajta hosszabb-rövidebb távon visszavezethető x mennyiségű közös ősre és ezek gyakorisága a törzskönyvben szintén elég eltérő lehet az adott egyed tenyésztésben való megjelenésétől függően. (mellékesen megjegyezendő, hogy azért az evolúciót alapúl véve ez természetes módon is minden fajnál így van, mármint az ember is pl visszavezethető x számú közös ősre)

Viszont a keverékek esetében se beszélhetünk teljes genetikai nyitottságról mind inkább genetikai ismeretlenségről. Pl nálunk itt a faluban megmerném kockáztatni, hogy az összes keverék kutya nagyon erősen rokonságban van egymással, vérfrissítés max a falu határain túlról behozott és itt párzott kutyák génkészlete adta.

Igazából a kutya a beltenyésztettséget nagyon tágan tűrő faj ebből kifolyólag lehetséges a kevés alapító ősre visszavezethető egészséges állományok kialakulása.

Innentől kezdve a tenyésztő felelőssége, hogy miképpen gazdálkodik az adott génkészlettel.

Szóval míg a fajtatiszta kutyák esetében beszélhetünk egy erőteljes vagy kevésbé erőteljes szelekcióról aminek megvannak a maga pozitív és negatív hozadékai egyaránt a keverékek esetében ez nem történik meg. Teljesen heterozigóta génkészletről az ö esetükben se beszélhetünk (vagy csak nagyon ritka esetben)inkább egy zsákbamacska esete forog fenn mert míg egy törzskönyvről tisztán látható a beltenyésztettség foka addig egy útszéli keverékről lehetetlen megmondani, hogy az apja esetleg az anyja testvére vagy nem e egy olyan helyen élt ahol a szülők már több generációban nem, hogy tágabb rokonok de esetlegesen testvérek stb

Tehát én megértem, hogy te szereted a keverék kutyákat én is imádom a mi keverékeinket de ez nem jelenti azt, hogy le kell degradálni a tenyésztett kutyákat ahol hosszú áldozatos munka van jelen... Egyik se jobb a másiknál hisz mindenképpen élőlényekről beszélünk.

14.

hát, az én keverékem többgenerációs keverék, még hozzáértők is csak találgatnak, h milyen fajták keveredhetnek benne. a fox (esetleg jack russel) terrier az egyetlen, ami biztos, a fejformája kimondottan terrieres és a viselkedése is. tehát tuti ez dominál, de nyilván még ezer más is. nem mondanám, h hálásabb, mint a többi kutyám volt. a keverékek is különbözőek, nem lehet így általánosítani, h egy keverék tuti hálás, tuti nem beteges, stb. ő nagyon szeretetteljes és hűséges, de uakkor iszonyat makacs és felnőtt létére még mindig nagyon kajla, állandóan a játékon, hülyülésen jár az esze. volt labradorom, német juhászom, ők (nem mind, konkrétan az a kettő kutya) olyan méltóságteljesen, már-mér kicsit leszarom-félén voltak boldogok és elégedettek. anyum tacsi jellegű keveréke is inkább rájuk hasonlít: higgadt, megfontolt, elégedett és egy kicsit lusta, ezerszer is meggondolja, h megmozduljon-e, hátha a végén kiderül, h felelslegesen strapálta magát. ezzel szemben az én keverékem, aki alig nagyobb anyuménál, állandóan fel van pörögve, a nap 24 órájában látványosan boldog, úgy viselkedik, mintha folyton be lenne szívva. úgy is közlekedik. ha kimegyünk sétálni, köszön az összes szomszédnak és mindenkivel tudatja, h mekkora királyság van már, mert ő most épp sétálni indul. ezzel mindenkit kenyérre ken, oda van érte az egész ház. és még véletlenül sem higgadt v megfontolt, mint anyum keveréke, aki tényleg nagyon hálás a jó soráért és önszántából olyan fegyelmezett és megfontolt, h a párommal magunk között csak bölcs szamurájnak hívjuk. ezzel szemben a miénk egy kajla vadóc "vénségére" is. és bár imád minket azért a hálástól messze van, ő nem az az alázatos típusú kutya, csak az ökörködésen jár az esze és mindig annyira fel van dobódva, hogy szerintem titokban tuti szed valamit :)

Kutya-kutya, vannak nagyon helyesek, vannak számomra kevésbé tetszetősek ugyanúgy ahogy a fajtatiszta kutyák közt is.

Egészségügyileg meg két ellentétes fajtájú, de eleve beteg vagy hibás géneket hordozó kutya keverék kölyke is lehet egészségügyileg problémás ugyanúgy ahogy egy tökéletes párosításból származó fajtatiszta kutya. Vannak bizonyos betegségekre hajlamosabb fajták, de ugyanazon fajtának a keverékei is lehet, sőt egy részük biztos hordozza ezekre a betegségekre hajlamosító géneket. A "fajtatiszta" kutya lehet egy szaporítós beltenyészet áldozata, aki emiatt sokkal több betegségre lehet fogékony és egy keverék is lehet ugyanúgy több generációs beltenyészet eredménye.

Számomra egy kutya eszmei értékéből nem von le semmit az ha keverék és nem fajtatiszta, viszont ha egy keverékre próbálják ráerőltetni, hogy az XY fajta mert anyu-apu igenis így nézett ki, azt ki nem állhatom.

Azt, hogy semmivel nem jobb és nem rosszabb a keverék, mint egy fajtatiszta, csak MÁS! Néhány kivételtől eltekintve minden keverék kutya EGYEDI! :)

Ők is lehetnek nagyon szépek, okosak, egészségesek, akár fajtatiszta társaik...de ők is lehetnek nagyon betegek, csúnyák és hihetetlenül butácskák...a kutyáknál is az EGYEDET kell vizsgálni.

És amíg egy fajtatisztánál lehet tudni kb. hogy mi lesz a kutyából felnőtt korára, egy keveréknél szinte lehetetlen...kivéve, ha ismertek a szülők és nem túl sok fajta keveredett benne.

De az igaz, hogy rengeteg fajta betegségekkel terhelt manapság...

Nekem eddig nem volt fajtatiszta kutyám...de ami késik, nem múlik :)