Kölyök rotihoz juthatok ingyen? (nem kérek a gúnyos hozzászólásokból)

"Most az mennyivel jobb ha nagyzolásból veszek 200 ezerért egy minden papírral ellátott kutyát, aztán ha megunom akkor kirakom az utcára vagy jobb esetben a menhelyre? Mert gondolom ami kutyák ott vannak nem véletlenül kerültek oda."

Hát elég rosszul gondolod. Aki ennyiért vesz kutyát, az nem fogja menhelyre adni. Nem is teheti, mert a szerződés nem engedi. Nézz utána, hogy hány törzskönyves kutya van a menhelyeken! Elenyésző töredéke csak a bentlévő kutyáknak. Néha előfordul egy-két tetovált kutya, azok is általában azért nem kerülnek vissza a tenyésztőjéhez, mert sokszor olvashatatlan a tetoválás. Szóval pont hogy az olcsó, szaporítós, nem kívánt keverék és utcán született almok kerülnek menhelyre.

Ha be is kerül egy törzskönyves kutya a menhelyre, a chip alapján azonnal meglesz a gazdája, tenyésztője, ha a tulajdonos adta le a tenyésztő tudta nélkül, annak meglesz a következménye. Akár jogi útra is terelhető az ügy, de már az is valami, ha felkerül a kenneltulajok "feketelistájára", mint megbízhatatlan ember, akire nem lehet kölyköt bízni.

Nyilván tenyésztők között is van sunyi, de ezeket fel lehet ismerni (nem minden kölyök számára állít ki tk-et, nem szűreti a szülőket, tenyésszemléjük sincs, rossz körülmények közt tartja a kutyáit stb.)

Ajánlom az olcsokutya.info oldalt, jól leírják, miért ennyi az annyi, miért nem érdemes a vételáron spórolni.

Azért könnyű belátni, miért probléma, ha idegrendszeri gondok vannak egy ebnél, de nem mindegy, hogy egy csivava vagy roti "kattan be"... A DP-t is írták, hát én ismerek egy falubeli lányt, az olcsó, de egyébként szép goldene másfél éves korára gyakorlatilag lebénult tőle, mágnesterápia, gyógyszerek, fájdalomcsillapítók mellett már egy órás, lassú tempójú sétára is viheti, de rengetegbe van neki. És soha többé nem labdázhat a kutyájával, óvni kell a futástól is. Az összes(!) alomtesón kijött a betegség, de a szaporító csak ontja tovább a kölyköket ettől a (valószínűleg közeli rokon) szülőpártól, hiszen "mindig van olyan hülye, aki megveszi az olcsó kiskutyát"...

Én sem álltam jól anyagilag, de rengeteget leveleztem egy tenyésztővel, úgy megkedvelt, hogy "szaporítós áron" adott kiállítási minőségű kölyköt. Sőt, a tesóját is, csak a papírok áráért, mert a vőlegényem is nagyon kutyázott volna, és nem tudtunk dönteni két kicsi közül... Azzal indokolta, hogy ő is elkezdte valahol, nekünk pedig sok tervünk volt velük. Most megyünk az első kiállításunkra, de kutyás sportokat is próbálgatunk. Nem csapott be, fajtájuknak kiemelkedő példányai lettek, sok tenyésztő csodálta már meg őket. Igaz, ők magyar fajták, eleve olcsóbbak. De mástól is hallottam már hasonlót. A fajtanemesítők nem pénzéhes gazemberek, de a rengeteg pénz egy részét, amit a tenyésztésbe ölnek a fizetésükből, muszáj visszanyerni, különben eladósodik. Olyasmi, mint ha hobbiból maketteket csinálnál, amit nem tartasz meg, eladod. Nem adnak annyit érte, mint amit ráfordítottál, de egy része legalább visszajön.