Nektek is van ilyen érzésetek sok sok év után?
Kérdésemet elsősorban olyanoknak szeretném feltenni..akinek van elvesztett kutyusa...és 4 éves koromban kaptam egy németjuhász keveréket...leköltöztünk vidékre...megszokta az ottani szabad életet...anyukám elvált az ottani párjától..így vissza költöztünk pestre 30 nm-re.persze jött velünk a kutyánk is...csakhogy anya dolgozni ment én meg iskolába.kutyánk nem szokott vissza a lakásbeli életre...szétszedett mindent mire hazaértünk...ugatott egész nap...anyukámnak nagyon megszorult a nadrág...épp ennivalóra is alig jutott.Anyu úgy döntött hogy a kutyát elajándékozza vidékre egy ismerősének aki vállalta a kutyust.ekkor volt a kutya 4 éves.igy is lett...aztán évente leutaztunk anyuval meglátogatni...mindig elhatároztuk hogy egy nap vissza hozzuk hozzánk...egyszer játszottam még lent vidéken egy raktár épület mellett amikor az ottani örkutya kiszabadult és meg akart támadni...emlékszem akkor bibu valahogy megérezte, átugrotta a kerítést és összeverekedett a rotival.majdnem belepusztult...megmentette az életem!
Tehát egy évben ugyanígy lementünk hozzá látogatóba...szőrnyűű körülmények között találtuk....alig 1 m es láncon...valami baj volt a lábával.valami seb.Akkor hazautaztunk..meggyőztük egymást...letelefonáltunk hogy hazahozzuk a kutyát.mire leértünk a kutyámnak hült helye volt..állítólag elütötte egy autó...mai napig nem tudni.most 21 éves vagyok...és mai napig nagyon fáj..hiányzik...sírok miatta amikor eszembe jut...persze anyum is így van vele...azóta van 2 másik kutya..őket már semmi pénzért nem bízzuk másra...persze anyagilag sem úgy állunk mint akkor.Valahol mélyen bent anyumat hibáztatom hogy miért kellett odaadnia..persze tudom hogy csak miattam tette.meg a kutya miatt is....nem volt jó neki 30 nm en....de mai napig sírok.az igazolványomban ottvan a fényképe mai is ...nektek sem megy ki a fejetekből egy elvesztett állat?
válasza:tegnap 23:12
Na, jól indult a napom, konkrétan elbőgtem magam, ahogy elolvastam a versed. :( Zárójelben megjegyzem, hogy remélem foglalkozol írással, mert nagyon tehetséges vagy!
válasza:11/12-nek: köszönöm. Nem foglalkozom az írással, szerencsére nincs sok időm rá. Amikor sok időm volt, és sok energiám írni, mindig boldogtalan voltam. Nem az írás miatt voltam boldogtalan, hanem azért írtam mert boldogtalan voltam és magányos.
Most úgy alakult az életem, hogy már az is luxus, ha itt a gyakorin néha egy kicsit kibontakozhatok.
Van 5 kutyám és iszonyatosan boldogok vagyunk. Tudom, hogy el fog múlni és néha megrémít, hogy már 9 évesek lesznek hamarosan, de talán egyszer eljutok arra az érzésre, ami az egyik NAGY kutyaszerelmemnél járt át úgy 10 éves kora körül: hogy most már nem megrémít a fogyó idő, hanem egyre gazdagabbá tesz minden új nap, amit együtt tölthetünk. A jövő bármit hozhat, de ezt a 9 évet már együtt megéltük:) Nem veheti el tőlünk senki.
Van olyan, hogy betelni az élettel. Csak nem könnyű eljutni odáig. Az egyik oda vezető út azt hiszem a múlandóság tudata. Mert ha tudom, hogy minden nap ajándék és nem biztos, hogy lesz lehetőségem holnap törődni vele,
akkor sokkal többet játszunk majd együtt és nem hanyagoljuk el őt és soha nem tartjuk majd az életet unalmasnak.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!