Miért tart bunkónak, ha nem szeretném, hogy bejöjjön a kutyája a lakásomba?

Hagyd rá a dolgot, majd megbékél...

Én is nagyon imádom a kutyámat, ahova csak lehet, viszem magammal. De nem sértődök be, ha vki nem szeretné az otthonában látni, főleg, ha az illető nem is kutyás. Ezt el kell fogadni.

Utálom, mikor azzal jönnek, hogy ez "csak egy kutya"...de tény, hogy nem egyenjogú az emberrel, és azért nem kell megszakítani a kapcsolatot vkivel, mert nem akarja a kutyánkat vendégül látni.

Pl. vidéken rokonoknál a kutya láncon, jobb esetben az udvar lekerített részében él...hiába érvelünk...egyszerűen ez a hagyomány, és kész, nem lehet őket meggyőzni.

Na most, én hozzájuk mentem kutyástól, mert nem volt kire hagyni. Megbeszéltük, hogy a kutya a lakásba nem mehet, amit természetesen megértettem. Az előző kistestű kutyám egy télen a lakáson belül található padlásfeljáróban kapott helyet: beraktam vizet, kaját, pokrócot, játékot, lefekvés előtt megsétáltattam...éjjel vonyított egy kicsit, de helyreraktam és reggelig hangja nem volt...bár egyszer a rosszul záródó ajtót kinyitotta és meglátogatott a szobában :D

Mostani roti-nj keverékem pedig két éve késő ősszel volt velem ugyanott...én a kocsiban akartam altatni, de ragaszkodtak hozzá, hogy a fészerben (sufniban, hívjuk ahogy akarjuk...) altassam...eredmény: kis vonyítás, reggelre egy fonott kosarat széttépett, pedig le lett fárasztva, volt kaja, pia, játék, stb...ezért második éjjel szépen a kocsiban hagytam, ahol tökéletesen viselkedett.

Másik oldalról pedig ha hozzánk jön kutyától félő, vele találkozni nem akaró ember, természetesen elküldöm odébb és lefektetem, vagy elzárom a kutyát.

Az az igazság, hogy én se megyek olyan helyre, ahová nem

Vihetem őket. Egyszerűen azért, mert csak és kizárólag munka vagy hivatalos ügyintézés miatt hagyom őket egyedül otthon. Épp eleget vagyok távol a munka miatt, a szabadidőm en nem fogom őket egyedül hagyni, inkább lemondok arról a programról, ami nem kutyás. Másrészt meg emberileg úgy érzem, ha valaki nem enged be magához a kutyámnal együtt, akkor valójában én sem vagyok olyan fontos neki, ha meg nem fontos, akkor felesleges találkozni. Azt elfogadom, ha lakáson velül hálószobába vagy konyhába, gyerekszobába nem mehet be, de hogy ne ülhessen a székem mellett a nappaliban, azt nem. De nem sértődök meg, ha emiatt le kell mondanom egy programot, csak nem megyek oda.

Hát figyelj.

Nekem is nagytestű kutyáim vannak.

Először a nagyszüleim sem akarták őket beengedni a lakásba, viszont rájöttek, hogy jól neveltek, semmiben nem tesznek kárt, így azóta nincs gond.

Viszont én elfogadom, ha valaki nem akarja. De! Akkor nekik is el kell fogadni, hogy nálunk bejönnek és nem tűröm el a kritikát. Ez van.