Szeparációs stressz lenne? . Hogyan tudnám megoldani a helyzetet?

2 éves keverék szuka kutyánk van, puli vér biztos, hogy van benne. Alapvetően nagyon "beszédes" kutya, ha örül valaminek (séta előtt, vagy ha találkozik olyan emberrel, akit szeret), akkor "énekel", vonyító hangokat ad ki. Jól nevelt kutya, behívható, szófogadó. Amikor dolgozunk, nyilván otthon kell hagynunk 8-9 órára. Előtte kb 3/4 órát sétálok vele reggel, labdázunk is, szabadon engedem, más kutyákkal is szoktunk találkozni. Szóval szerintem le van mozgatva, mert délután, este is megyünk természetesen sétálni, az esti 1-1,5óra hosszúságú általában.

Mégis, amikor egyedül van a lakásban, szomszédok állítása szerint folyamatosan ugat, de nem szed szét semmit, nem rombol egyáltalán. Persze utánanéztem a szeparációs szorongásnak. Próbáltam azt a módszert, hogy kimegyek, és hallgatózom, majd megjutalmazom, ha nem ugat. Nos, majdnem egy órát voltam a lépcsőházban, ő pedig meg se mukkant. Valószínűleg érzi, hogy ott vagyok. Ezenkívül kicsi kora óta (kb 2hónapos korától) hagytuk már egyedül, nyilván mindig hosszabb időre, szóval hozzá van szokva.

Valamint volt olyan időszak, kb 1 hónapig, amikor együtt laktunk egy másik kutyával is, akivel tökjól kijönnek. Őket egyedül nem hagytuk, valaki mindig volt velük otthon, és ő azt mondta, hogy a mi kutyánk akkor is ugatott néha, amikor együtt volt a másik kutyussal (meg ugye még egy emberrel is).

Mindezek miatt nem gondolom, hogy ez szeparációs stressz lenne. Alapvetően kissé félős kutya, és nagyon jó a füle. Ha otthon vagyunk vele, akkor is morog, és néha vakkant egyet, amikor meghall valakit a lépcsőházban, ha sokáig morog, akkor rászólunk, leállítjuk. Lehetséges, hogy egyszerűen arról van szó, hogy amikor egyedül van, mi nyilván nem szólunk rá, hogy csend legyen, tehát kontroll nélkül nyugodtan ugatja a kinti zajokat? Vagy félelemből vagy jelző ösztönből - esetleg mind a kettő miatt...

Szóval igyekszem kideríteni az okot is, de ennél többet nem tudok sajnos, és nyilván a legfontosabb az lenne, hogy minél előbb megszüntessük ezt az állapotot. A szomszédok kedvesek, de egy idő után (érthető módon) el fog fogyni a türelmük.

A dologhoz még az is hozzátartozik, hogy csak kb 2 héte költöztünk új lakásba, de ez szerintem annyira nem lényeges, mert sajnos az előző lakásunkban is ugatott, csak ott a szomszédokat nem igen zavarta (nem is tudjuk, mikor kezdődött ez az ugatás, mert türelmes szomszédok voltak, és csak kb a kutya 1,5 éves korában szóltak, hogy elég hangos...), meg az 1. emelet volt, mindenki az ajtónk előtt ment el+panel, úgyhogy sok zajt is hallott a kutyus.

Köszi, ha végigolvastátok, és ha lenne valami javaslat az ugatás megszüntetésére, kérlek, írjatok.