Szeparációs szorongás?

Ezek a szabályok jók, de nem mindig elegek, főleg hogy sokan félreértik (pl. az ajtón kimenést sokan feszes pórázon oldják meg, ami kb. annyit ér, mint halottnak a csók). Szerintem keress egy szakembert, aki megnézi, hogy konkrétan mit és hogyan csináltok rosszul, és tud segíteni.

Addig is szoktasd az egyedülléthez akkor is, ha otthon vagy. Néha tiltsd ki abból a szobából, ahol vagy, nem lépheti át a küszöböt, amíg te mást nem mondasz. És ne hagyd, hogy folyton bámuljon, tűnj el a látóteréből, küldd a helyére, tanuljon meg egyedül lenni. Külön szobába is zárhatod egy kicsit akkor is, ha otthon vagy, akkor rá is tudsz szólni, ha hisztizni kezd, így meg tudod neki mutatni, hogy az elvárt viselkedés a csendes várakozás. Csak akkor engedheted ki, vagy be a szobába, ha nyugodtan várakozik, és nem hisztizik.

Úgy ahogy az előttem lévő mondja:)

Nálunk is sokat segített, hogy emberi szemmel nézve nem engedtem annyira közel magamhoz. Ez ember-ember kapcsolatban szívtelennek tűnhet, de ő egy kutya. Neki ez tesz jót, mert nem fog félni egyedül. Az érdekei megkívánják ezeket az intézkedéseket. Az én kutyámmal és velem is jót tett. Ő megtanulta, hogy hol a helye a falkában, maximálisan megbízik bennem, teljesen kiegyensúlyozott, és már én is magabiztosabb vagyok. A kutyámat illetően is. Ettől még ugyanúgy ragaszkodik hozzám, sőt... Nem kell félnem, hogy "elhagyom" valahol mert elcsatangol, vagy elillan egy tüzelő szuka után a messzi távolba.