Próbáljam vállalni a felelősségeket, vagy elajándékozzuk a kutyám?

Van majdnem 3 éve egy pincsi kutyám, és egy másfél éve elköltöztünk kertes házból Bp-re egy lakásba. Nem gondoltunk volna rá, hogy ez lesz.. a kutyus nagyon szenved, mert alig van kint, helye nincs szinte, mert nagyon kicsi a lakásunk. Másrészt én meg elég lusta vagyok.. de attól még szeretem. Csak nyűgnek érzem kivinni naponta háromszor, reggel pl. mindig sietek, és 5 percet is alig van kint. Ez se neki se nekem nem jó. Most megyek 9.-be, középiskolába, és anyuék mondták hogy még rosszabb lesz neki, ha később érek haza, mert ő már addigra vár. Mondta, hogy válasszak. Elajándékozzuk, és akkor lehet hogy olyan gazdát találunk, aki játszik vele, van elég ideje rá, és nem hanyagolja el. Vagy.. naponta leviszem legalább 3x sétálni minimum 15 percre, és két-háromnaponta pedig egy háromnegyed órát futtatni, pluszban még játszok is vele. Ezenkívül rendszeresen Én adok neki inni és enni, és nem ő lesz az utolsó fontos dolog.. én szeretném megtartani, de ők azt ajánlák hogy adjuk másnak, mert a középiskolában lesznek barátaim, akikkel majd szeretnék csavarogni, és nem hinnék, hogy majd a kutya lesz az első.. mit tegyek, Ti mit tennétek a helyemben?