Próbáljam vállalni a felelősségeket, vagy elajándékozzuk a kutyám?

"Másrészt én meg elég lusta vagyok.. de attól még szeretem. Csak nyűgnek érzem kivinni naponta háromszor, reggel pl. mindig sietek, és 5 percet is alig van kint."

Ha így állsz hozzá, ajándékozd el . Ne szenvedjen szegény.

Nagyon sajnálom a kutyát, de: "felelős vagy azért, akit megszelídítettél!" Egyrészt az a kutya szeret téged, akármilyen is vagy - soha mástól ilyen feltétel nélküli szeretetet nem kaphatsz. A kutyádnak mindegy, szép vagy-e vagy csúnya, okos vagy sem, csak az számít, hogy ragaszkodik hozzád. A másik, hogy szerintem baromi nagy hülyeség a könnyebb végéről megfogni a dolgokat. Elég idős vagy már ahhoz, hogy legyenek saját dolgaid, amiért felelősséget is vállalsz! Mit fogsz így megtanulni az életről? Ha van valami, ami túl sok időmet veszi igénybe, akkor túllépek rajta és kész? Ezzel el is van intézve?

Igen, a kutya érdeke azt kívánná, hogy olyan gazdája legyen, aki úgy szereti őt, ahogy megérdemli. A te érdeked meg az, hogy nőlj fel végre és vállald a felelősséget a tetteidért!

Miért van nagyon keveset kinn az a kutyus? Mit csinálsz ahelyett, hogy vele fogalkoznál? Nem lehetne olyan napirendet kialakítani, ami mindkettőtöknek jó?

Ha középiskolába mész, akkor az arról fog szólni, hogy csavarogsz? Remélem, nem. Kellenek a barátok, de kell tanulnod is, sőt, kell mozognod, levegőznöd.... Ha minden nap ki kell menni a kutyával (nem percekre, inkább órákra!) akkor te is egészségesebben élsz.

Ha semmiképp nem tudod vállalni a dolgokat, akkor persze inkább ajándékozd el jó helyre a kutyust. De hogy magadat és az egész életedet mitől fosztod meg ezzel a döntéssel - nos ez már másik kérdés.

Fontosabb, hogy a kutya jól érezze magát, mint hogy te, már csak azért is, mert nem ő akart téged, te választottad őt. Neki nem volt választása. Nézz magadba jó mélyen, remélem, meglátod, hol a hiba és képes leszel - a kutyussal vagy nélküle - változtatni rajta.

Csak nagyon ellenőrizzétek le, hova kerül! Ne valami mocskos szaporító kezébe vagy olyan helyre, ahol pont az lesz vele 3 év múlva, mint nálatok.

Talán szerencsésebb, ha a pincsimentésen keresztül kerestek neki új gazdát, és nem ti önállóan az expresszen vagy az iwiwen keresztül.

Ha nincs ivartalanítva, csak ivartalanítási kötelezettséggel adjátok örökbe. Aki ezt nem hajlandó vállalni, az szerintem számításba se jöjjön.

Van erre egy jó módszer: kutyás haverok :)

Egyébként te döntsd el, mi lenne a legjobb neked és a kutyádnak is. Előbb-utóbb úgyis ki kell nőnöd a lustaságot, és napi egy órát megérdemel a kutyád. Ha pedig tényleg szereted, akkor szeretsz vele lenni is, tehát nem kellene nyűgnek lennie. Ezt érdemes helyretenned, hogy szereted-e annyira, hogy megerőltesd magad. Egyébként én is ez a típus vagyok, szóval megértem a helyzetet.

Alternatíva lehet, hogy beiratkozol vele kutyaiskolába. Igen, pincsivel, hozzánk is jár néhány szobacirkáló. Az heti néhány napos fix elfoglaltság a kutyával, talán neked is könnyebb meghatározott időpontokhoz igazodni, kevésbé lesz nyűg, és erősödik a kettőtök közötti kötelék, izgalmasabbá teheted saját magadnak is a sétákat a suliban tanultakkal. Kutyát tanítani buli, ha van hozzá érzéked, sokkal színesebbé teheti az életet :)

Viszont ha úgy érzed, hogy ezt nem tudod még tíz évig legalább vállalni, akkor talán tényleg jobb elajándékozni. Utána viszont nem javaslom a látogatását, mert a kutyában is felkorbácsolja az emlékeket, ami nem kellemes, szóval ha erre kerül a sor, minél távolabbra kerüljön tőletek.

A döntés mindig nehéz... Ha a lelkiismereted nem lázadozik utána, akkor jól döntöttél, ez biztos :)