Hogyan vegyem rá a szüleimet, hogy lehessen kutyám?

Tudom, hogy már több ezren feltették ezt a kérdést. 13 és fél éves vagyok. Nem engedik, hogy kutyám legyen, de sose mondják meg, miért! Ha kérdezem őket egy normális mondatot nem képesek kinyögni, majd a végén rávágják, hogy: "Mert én azt mondtam és kész!"

Persze azzal hitegetnek, hogy ha kertes házba költözünk lehet, de úgy se fogunk elköltözni.

A helyzet viszont az, hogy én önkéntes vagyok, és kifejezetten egy kutyát akarok befogadni. 2 és fél éve ismerem, össze vagyunk nőve, imádom, Ő is engem és most nagy szüksége lenne a segítségemre, egy otthonra. Itt nem tudják rendesen mozgatni, nem kap elég szeretet tanítva nincs, hisz ennyi kutya mellett ez csak a többi rovására lenne lehetséges. Egyéb gondjai is vannak, testi-lelki egyaránt. Pont ezért duplán fáj, hogy nem tudok mit tenni érte. Egyébként amúgy se számít semmiben a véleményem, mindig jönnek, hogy mennyire szeretnek, én vagyok az életük. De sose számít a véleményem, nem mondanak el nekem semmit mert "gyerek, nem tudja tartani a száját". Nem is szoktak beszélni se velem, ha akkor szólok nekik amikor TV-znek vagy gépeznek, leordítják a fejem h "Fogd be!" bezzeg ha én gépezek, próbálok kikapcsolódni folyamatosan kérdésekkel bombáznak. Szerintem direkt csinálják.

Mit tegyek? Nagyon fontos nekem hogy segítsek ezen a kutyán, hisz annyi mindent kaptam tőle és így nem tudom meghálálni Neki.