Más se szereti a kutyákat?

A felelős állattartással egyet értek. Nekem is van egy fajta tiszta német juhászom, és rengeteget költök a neveltetésére, a legjobb étellel etetem, minden nap sétáltatom, szeretgetem....

Igen, van olyan kutya mai megharap, de a macska meg szétkarmolja az arcod, ha megijed, nem bizik a gazdában egyáltalán.....

Teljesen más a két faj, nem összehasonlíthatóak!

A kutya nem hiába érdemelte ki az ember legjobb barátja címet: hány kutya mentett már meg embert, hűségesek, ugyanúgy odabújnak, mint egy macska, meg lehet őket tanítani különböző munkákra (terelés, vakvezetés, agility stb). Egy macskával ilyet hogy csinálhatnál meg? :D -> tényleg buta a kutya? Majd légyszi tanítsd már meg a macskádat leülni! Csak leülni! Kíváncsi vok, hogy sikerül e!

Véleményem szerint a lusta emberek inkább macska pártiak, gondolom azért (ahogy végiggondoltam az ismerőseimet, abból vontam le ezt a következtetést), mert csak annyit kell vele foglalkozni, hogy megetetem, megsimogatom, ha odajön hozzám, meg kicserélni az almot+ játszani vele, de az nem igényel túl sok mozgást... Egy kutyát naponta 3x el kell vinni sétálni (ha bérházi kutya, akkor hóban, viharban, 40 fokban, MINDIG!!! vinni kell, nem csak az van, h kiengedem az udvarra). Hogy őszinte legyek, én még életemben csak egyszer láttam egy középkorú nőt, hogy sétáltatta a cicáját... :D

Szerintem egy perzsa macska, azzal a fellengzős "én vagyok a (kis)király" tekintetével nem túl barátságos, és sztem csúnya is, de ugyanígy vagyok a kis "vakarék" palotapincsikkel, akik majd megfojtják magukat a pórázon, ha meglátnak egy másik kutyát, olyan idegbetegek, meg csúnyák is. -> mindkét fajban vannak "szebb" és "csúnyább" fajták, ez van.

És még egy példa, ami személyes tapasztalat. Volt egy cicám (lány), aki annyira szeretett minket, hogy az leírhatatlan, majdnem olyan volt, mint egy kutya. Őt ajándékba kaptam, előttem is jó helyen élt. Mégis nagyon hálás volt nekünk, sosem csinált olyat, amit nem szabad. Aztán egy súlyos betegség miatt elpusztult. :(:( Aztán nem sokkal utána találtam egy kiscicát (fiú), aki valszeg az utcán született, befogadtam (kb 1,5 hónapos lehetett), bérházba, elláttam minden jóval. Eleinte a sima főtt tésztát is élvezettel megette, később már csak a csirkemellet, meg a marhahúst volt hajlandó elfogadni... (nagyon bekényelmesedett) Csak akkor lehetett megsimogatni, meg csak akkor bújt oda hozzánk, ha valamit akart, vagy fázott. Majd szűk két év múlva megszökött... Ennyit a macska hűségéről. Most kutyám van, még nem teljesen behívható, de ha "eltűntem" (pl. elbújok egy kocsi mögé) a szeme elől, egyből rohan megkeresni. :D Sosem szökne el tőlem. És nagyon szeretem azt a kis dögöt!!! :D

Egyébként ha választanom kéne, hogy kutya vagy macska, mind a kettőt választanám, mert nem tudok dönteni! amúgy még nagyon sokat tudnék kampányolni a kutya/macska ellen/mellett, nem szeretek gépelni! :D:P