Be van "fenyítve" a kutyám, tehát fél tőlem, és nem tisztel. Hogyan érjem el, hogy ne féljen, hanem tiszteljen?

De miért kellett befenyíteni az állatot?

Aki nem következetes annak se gyerek, se kutya nem való...

Innentől rendesen kell vele bánni, nem ráordítani, nem megverni semmi ilyesmi. Hosszú folyamat lesz, de talán idővel megbocsát (és nem fog rettegni). Aztán jöhet a magabiztos viselkedés, átgondolt fellépés. Normálisan bánni vele. Sok gyenge ember nem tudja fegyelmezni a kutyát csak veréssel... ez helytelen! A személyiségeddel kell irányítani, a gondolataiddal, a magabiztosságoddal.

Ha erre képes leszel akkor majd tisztelni fog, mert végre talán lesz miért!

Valóban nem szép dolog fenyíteni a kutyust.

A tiszteletet nem ezzel tudod elérni hanem kis trükkökel.

Valószínű nem te vagy a falkavezér otthon ezért tesz rád,

ezen váloztas. Nem írtad milyen idős és fajtáról van szó, de egy kis futás és utána nevelés sokat segít. Csak ezt mind türelemmel ne akard hogy egy nap alatt "Rex felügyelő" legyen belőle. Javaslom Cesar Millan könyvét.

Hát, lehet nem fizikai módon kellett volna befenyíteni... Amúgy miért kell fenyíteni a kutyát?

Véleményem szerint előbb szerezd vissza a bizalmát (sok jutifalat, játék) és amikor az megvan, akkor rámenni a pozitiv megerősítéses engedelmes feladatokhoz és egyéb mókákra.

Mennyi idős? Mennyi ideig terrorizáltad szegényt? Ezektől függően fog tartani a dolog kioldása, türelem segítségével.

Ha egyedül nem megy akkor keress fel egy kutyasulit.

Nem fenyíteni kell, hanem szigorúnak lenni.

Ne fizikálisan akard a kutyádat irányítani, hanem szellemileg. Ha nem tud rendesen póráz nélkül sétálni? Akkor pórázt rá. Követeld meg, hogy már bizony úgy van ahogy te mondod. Ha nem úgy teszi akkor jöjjön a büntetés, ami valamilyen megvonással jár. Azért, mert egyszer sikerült elérned valamit, azt a szintet utána fent kell tartani. Én nekem is jelenlegi kutyám az első, vele tanulom meg hogy igazából egy percre sem gyengülhetek el, mert rögtön keresi a kiskapukat, és úgy gondolja, hogy neki bármit lehet. Utána jön megint a szigor, elvárásaimat betartatom vele, és megint szófogadóbb. Szóval első kutyásként tudom, hogy nehéz az egyensúlyt megtanulni, de muszáj, saját és kutyád boldogsága érdekében.

Véleményem szerint túl korán kezdted el fegyelmezni úgymond, vagy fenyíteni. Én azon az elven vagyok, hogy a kutya azért csinálja meg a trükköket amiket tanítok, mert élvezi a velem való munkát. Ezért nem szabad a tanulás közben agressziót beletenni, mert akkor igenis el fog menni a kedve az egésztől.

A jelenlegi problémádra én azt javasolnám, hogy tényleg tanítsd meg neki, hogyan lehet élvezetesebbé tenni a veled való életet. Itt arra gondolok, hogy azért menjen a lábad mellett, mert ő ott akar menni, és élvezi hogy ott mehet, nem azért mert ha két centit odébblép akkor megpofozod, seggére csapsz vagy akármilyen más. Én elkezdeném majdhogynem előlről az egészet, mivel gondolom az utóbbi időben csak elvártad a dolgokat, és a pozitiv megerősítés pedig nem jött. Nincs motivációja, hogy melletted maradjon.

"Ő ezért teljes szabadságot kapott, mindent megtettem érte, amit csak lehet."

A kutyának nem szabadságra van szüksége, hanem szabályokra, következetességre, szellemi és fizikai munkára. Vagy a szabadság szó nálad mit jelent?

Amúgy nekem most ebből az egészből ez jön le, javíts ki ha tévedek:

Kutyád 3 hónaposan hozzád került, elkezdted tanítani, amikor nem figyelt, fizikai erővel kényszerítetted a kölyökkutyát, hogy de igenis rád koncentráljon. Aztán megtanulta azokat a dolgokat, amiket te akartál, ezért cserébe azt csinált amit akart. Most hogy eltelt két év, majdhogynem elfelejtette a tanultakat, mivel nem kapott semmi motivációt arra, hogy megtegye az előtte tanultakat.

Azt is meg merem kockáztatni, hogy sokszor nem a legjobb pillanatban büntetted, ettől össze is zavarodhatott.

Én mindenképpen az alapoktól kezdeném, bármennyire is sértené a büszkeségemet.